Keresés

Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.

Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.

Ebben a gyógyulási történetben olyan nő szerepel, aki 12 éve beteg. Betegségét nem tudja senki mert azt szégyen elmondani. Minden pénzét az orvosokra költötte, de nem tudták meggyógyítani.

A bírák könyve 11. és 12. fejezetben találunk egy különleges történetet, melynek ez a híradás is része. A főszereplő Jefte..

Interneten olvastam az alábbi írást. Szerzőjét nem ismerem, de gondolatait érdemes megszívlelni, ezért megosztom. Emlékeztessük magunkat időnként, ha elfelejtjük a pillanat értékét.

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig...

Helen Kellert (1880-1968) szinte mindenki ismeri.Ő az az „alabamai gyermek”, aki 19 hónaposan, épp, mielőtt megtanult volna beszélni, veszítette el látását és hallását egy betegség következtében...

Elkényeztettek bennünket, asztal mellett ehetünk! – mondta viccesen a fiunk két évvel ezelőtt egy nappali szoba - konyha felújítás után, amikor is napokig mindenki ott evett, ahol éppen helyet talált...

A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás.

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy nő élt túl. Őt a víz egy lakatlan szigetre vitte. Azon imádkozott nap min t nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot...