Keresés

Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...

Különösen fontos számunkra szeretteink utolsó szavai, ha eltávoznak. Sokat gondolunk rá, ha kért valamit, mindent megteszünk, hogy teljesítsük.

Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását?  Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában.

Sokszor emlegetjük, hogy milyen nagy bűnt követett el Ádám és Éva, amikor ettek a tiltott gyümölcsből. Ezen cselekedetük volt az, ami mind a mai napig óriási hatással van világunkra, hiszen ez volt az első bűn a Földön, és azóta kezdett elterjedni a bűn.

1920-2020 Trianoni döntés emlékére. Mit jelent adventistaként az összetartozás?

Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.

A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük.

Ebben a gyógyulási történetben olyan nő szerepel, aki 12 éve beteg. Betegségét nem tudja senki mert azt szégyen elmondani. Minden pénzét az orvosokra költötte, de nem tudták meggyógyítani.

A bírák könyve 11. és 12. fejezetben találunk egy különleges történetet, melynek ez a híradás is része. A főszereplő Jefte..

Interneten olvastam az alábbi írást. Szerzőjét nem ismerem, de gondolatait érdemes megszívlelni, ezért megosztom. Emlékeztessük magunkat időnként, ha elfelejtjük a pillanat értékét.