Keresés

Egyre többen panaszkodnak arról, hogy életük túlhajszolt, és nagyon sokan vannak, akiknél ez elsősorban a munkahelyi leterheltség miatt van. Erre keresünk megoldást.

A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás.

Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.

Aligha lehet kedvezőbb ajánlatot kapni, mint amikor a világ Messiása kér arra bennünket, hogy azzal az igával vállaljuk az élet nehézségeit, amelynek másik oldalát saját maga vette magára.

Nem sokkal ezután Jézus így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Ebben a történetben két pohárról olvashatunk: Van egy pohár, amit Jézus továbbadott és egy másik pohár, amelyet megtartott magának.

A változó világ titokzatos. Nem tudni, mit rejt a holnap. Vagy mégis? Ki az, aki megmondhatja? Bizakodhatunk, hogy a civilizáció gyõz, a meglévõ gondok szép sorban megoldódnak, és jobb lesz az élet? Vagy inkább a félelmek tûnnek megalapozottnak, a pusztulás, a káosz réme? Emberek millióit foglalkoztató kérdések ezek. A válasszal így vagy úgy megbirkózva, napi döntéseivel ki-ki a saját életét teszi kockára, olyan megszokott természetességgel, ahogy az életciklusait járja az emberiség a történelem kezdete óta.

Rendkívül idõszerû témákkal mutatja be korunk valóságát, és rámutat az egyetlen igaz kiútra. A szerzõk stílusa lebilincselõ és olvasmányos. Ajánljuk minden ismerõsünknek, barátunknak, családunk minden tagjának.

Mi állandó folyton változó világunkban? Mi az, ami idõszerû volt kétezer éve, idõszerû volt a múlt században és a jelenben is éppoly aktuális? A Szentírás egyetlen személyrõl szólva mondja: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13:8) Dr. Szigeti Jenõ szóban és írásban hirdeti, hogy Jézus élõ személy, Akinek helye van a szívünkben, hogy szavainkat, tetteinket irányítsa. A retorika nem ér semmit. Sem a múlt pontos ismerete, sem a jövõ – akár bibliai próféciák alapján történõ – kutatása nem olyan fontos, mint az, hogy Jézus ma jelen legyen életünkben. Megtaláljuk Õt, ahogy elénk rajzolódik az evangélium lapjain, mint bölcs tanító, meglelhetjük õt az elcsendesedésben, és felmagasztosul elõttünk, mint a dicsõségben eljövendõ, de mindenképpen úgy, mint az egyetlen, aki megoldást képes hozni a vergõdõ világnak.

A remény élteti az embert — milyen gyakran mondjuk ezt. Sajnos, gyakran el is veszítjük reményünket, mivel látjuk a körülöttünk levõ világ ridegségét, a híreket a háborúságokról, gyógyíthatatlan betegségekrõl, a természet fékezhetetlen megnyilvánulásairól, a növekvõ gonoszságról. Mit mond minderre Isten? A nagy reménység c. kötet végigvezet minket attól fogva, hogy a rossz, a bûn bejött világunkba, egészen addig, amikor is Isten hatalmából és szeretetébõl végleg távozik majd. A könyv üzenete: mindnyájan élhetünk abban a reménységben, hogy Istennél van a megoldás, aki jó véget és nem rosszat gondolt el nekünk.

Isten túlélési csomagja az emberiség számára. Válságban, kritikus helyzetben az a kérdés, hogy mi a menekülési útvonal. A Reménység története bátran bevallja, hogy csak egy megoldás van. Egy Személy, aki mindenkinél jobban ismer, aki megálmodott számunkra egy értelmes életet és egy biztos jövõt; aki akkor sem hagy egyedül, amikor mindent elrontottunk, amit csak lehet; aki mindennél jobban vágyik a barátságunkra és készül a személyes találkozóra.