Keresés

Ma egy kedvenc idézetet osztok meg. Hasznos, ha az állandó rohanásban néha felidézzük.

Isten különleges időben különleges módon ruház fel bennünket képességekkel, ismerettel, tudással. Nekünk csupán az a dolgunk, hogy éljünk ezekkel. 2Móz 31:2-3.

Nem rég valakitől hallottam ezt a mondatot, és azt vettem észre, hogy napközben is ezen gondolkodom. Milyen igaz! Bárhogy néz ki az út, végig kell menni rajta.

Életemben, ha vissza gondolok sokszor voltam csüggedt és reményvesztett. Hagytam, hogy ezek az érzések hatalmukba kerítsenek és uralkodjanak rajtam. Biztos Te is voltál már úgy, hogy azt gondoltad feladod, mert nem látsz reményt és kiutat csak nehézségeket.

A Biblia ősi lapjait olvasgatva időnként egészen modern fogalmakkal találkozhatunk. Ha nem is a konkrét szavakkal vagy kifejezésekkel, de azoknak egy-egy kitűnő illusztrációjával – már amennyiben alaposan végiggondoljuk a leírást.

A vírushelyzet második hulláma többeket arra ösztönöz, hogy kerüljék a gyülekezési helyeket, másokat, hogy egyéb programokkal helyettesítsék az időszakot.

Akkor is nehéz idők voltak. Az erős falak a normális életet alapfelvételei voltak. Rablók, fosztogatók, „honfoglalók”, vadállatok számára a bekerítetlen város szabad prédát jelentett. Ezen kívül a falak a határokat, az identitást, az önrendelkezést, a szabadságot jelképezték.

Lehet-e feszültség Isten egyházában? Elvárható-e, hogy mindent egyformán lássunk? Ha nem, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik más álláspontot képviselnek?

Gombaszedés szezonja volt. Fiatal pár szívesen sétált az erdőben és örömmel szedték a friss gombát. Mivel jól ismerték a gombafajtákat sokféle ehető gombát találtak.

„Hát, drágám, te legalább megélhetted, milyen az, amikor valaki szeret.” - csendben, fáradt mosollyal hallgattad, ahogy tovább fejtegette, hogy másoknak mennyivel rosszabb, és bár akkor is tudtad, hogy igaza volt...