Keresés

Már több hete karanténban élünk, és csak a legszükségesebb dolgok miatt hagyjuk el otthonunkat. Sokan talán félünk attól, hogy mi, vagy szeretteink megfertőződnek....

Az időt, bármennyire is szeretnénk, nem fordíthatjuk vissza. Mégis érezzük: annyi minden rárakódott a lelkünkre születésünk, gyermekkorunk óta – rossz tapasztalatok, rossz élmények, rossz emberek, vagy csak rossz körülmények...

Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.

A bírák könyve 11. és 12. fejezetben találunk egy különleges történetet, melynek ez a híradás is része. A főszereplő Jefte..

Helen Kellert (1880-1968) szinte mindenki ismeri.Ő az az „alabamai gyermek”, aki 19 hónaposan, épp, mielőtt megtanult volna beszélni, veszítette el látását és hallását egy betegség következtében...

Elkényeztettek bennünket, asztal mellett ehetünk! – mondta viccesen a fiunk két évvel ezelőtt egy nappali szoba - konyha felújítás után, amikor is napokig mindenki ott evett, ahol éppen helyet talált...

Amikor gyermekeinkkel családi nyaralásra mentünk, tudtuk, hogy az út hosszú és fárasztó lesz.  A gyermekeink gyakran kérdezték „milyen lesz az a hely, ahova megyünk, mit fogunk ott csinálni, lesznek más gyerekek is?

Ismeritek ezt a kis versikét? Kislány korunkban mindnyájan beírtuk a barátnőnk emlékkönyvébe és rózsákat rajzoltunk köré.

Lehet-e feszültség Isten egyházában? Elvárható-e, hogy mindent egyformán lássunk? Ha nem, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik más álláspontot képviselnek?

Jelenleg nem kapható!