Keresés

Az utóbbi időben a vírus és a vírusfertőzés valamilyen formában a köznapi beszélgetésünk tárgyává vált. Nem véletlen ez, hiszen emberemlékezet óta mindig is féltünk a járványos betegségektől.

"Mi, akik sűrűn lakott, civilizált országokban, még inkább nagyvárosokban lakunk, nem is tudjuk, hogy mennyire nem sajátunk többé az általános, szívélyes és meleg emberszeretet" (Konrád Lorenz).

Egyre többen panaszkodnak arról, hogy életük túlhajszolt, és nagyon sokan vannak, akiknél ez elsősorban a munkahelyi leterheltség miatt van. Erre keresünk megoldást.

Az élet a legnagyobb érték, utána az egészség. És hogy bánunk vajon ezzel a nagy kinccsel, amivel a Teremtő megajándékozott bennünket?

Pusztító természeti katasztrófák, váratlan terrorcselekmények, találomra elkövetett erőszakos tettek és értelmetlen gyilkosságok láttán zavarba ejtő kérdések kavarognak bennünk.

Nemrégiben vezettem egy hétvégi előadás-sorozatot főiskolás diákok részére a Szentlélekről és a megújulásról. Az egyik előadás után egy diák a következő kérdést tette fel...

Volt már olyan tapasztalatod az életed során, amikor a reménységed szertefoszlott? Előfordult olykor, hogy a körülmények kilátástalannak tűntek? Volt már, hogy a jövő sötétnek látszott?

A keresztények számára az egyik nagy erőpróba, amellyel szembe kell nézniük, nem is annyira a hitük, mint inkább az, hogy hogyan is élnek.

Gyermekkorom egyik megkeserítője volt a Mit sütsz kis szűcs…? kezdetű nyelvtörő. A Bibliában is nyoma van hasonló szójátékoknak, ezeket sem lehetett könnyebb hatásosan kimondani.

A Kr. u. I. században a zsidó-keresztény környezetből származó szó: baptizein kifejezés. Eredetileg a kelmefestők szakkifejezéseként vált ismertté, amikor a kelmét a festékbe alámerítették.