Keresés

Napjainkban elõtérbe kerültek a „szeretet-könyvek”. Kárpáti Petronella könyve már a hatodik kiadását éri meg, mutatva ezzel nemcsak azt, mennyire népszerû a téma, hanem egyben azt is, hogy igény van egy olyan „szeretet-könyvre”, amely nem pusztán az embernek ember iránti kapcsolatát ecseteli, magatartásunk mozgató rugóit kutatva. Ez a kis kötet arra irányítja a figyelmet, hogy az ember akkor érzi igazán magát a szeretet oltalmában, ha Istennel is megbékélt kapcsolatban, az Örökkévaló iránti engedelmes életben él, s így nap mint nap tapasztalja, hogy még magányában sincs soha egyedül.

Az 1700-as évek felvilágosodása óta a nyugat társadalma nagy hangsúlyt helyez a tudomány értékére. Az egész kultúrára jellemzõ idegenkedés – a sötét középkori babonasággal és félelemmel szemben – az ellentétes végletbe hajtotta a mûvelt osztályt, mégpedig a természetfölötti tagadásába. Ez a beállítottság annyira eljutott az átlagemberhez, hogy a mai tudományosan gondolkodók mellõznek vagy kerülnek mindent, amit nem lehet tudományosan bebizonyítani: Istent és az összes láthatatlan realitást, ami körülveszi õt. Az ember továbbra is vágyakozik kapcsolatba lépni a Földön túli világgal. Ennek egyik megnyilvánulása az a lelkesedés, amely körülveszi a modern "prófétákat". Vajon rendelkeznek-e azzal a képességgel, hogy üzeneteket vegyenek át a láthatatlan világból?

Manapság a kompromisszum nem helytelen szó. Sokszor csodálatos dolognak számít segíteni, gondoskodni valakirõl és fenntartani az egyetértést és békét a kapcsolaton belül. A házasságban a megállapodás a házi békét, a nyugalmat ösztönzi. Ám amikor a keresztények az igazság alkotóelemeivel kapcsolatban egyezkednek – feláldozva ezzel a bibliai erkölcsi elveket – azért, hogy elérhessék a békét, akkor ez végzetessé válik.

Egy alkalommal Jézus félrehívta tanítványait: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé." 2005 nyarán közel 1000 ember ismét érezte Krisztus hívását, és a vele való találkozás reményében visszavonultunk a bajai Petõfi-szigetre az országos missziókonferenciára. A mozgalmas, jó közösségben és Isten közelségében eltöltött idõ igazán hasznossá tette az elhangzó üzeneteket. Ez a kötet az ott elhangzottakat tartalmazza.

A remény élteti az embert — milyen gyakran mondjuk ezt. Sajnos, gyakran el is veszítjük reményünket, mivel látjuk a körülöttünk levõ világ ridegségét, a híreket a háborúságokról, gyógyíthatatlan betegségekrõl, a természet fékezhetetlen megnyilvánulásairól, a növekvõ gonoszságról. Mit mond minderre Isten? A nagy reménység c. kötet végigvezet minket attól fogva, hogy a rossz, a bûn bejött világunkba, egészen addig, amikor is Isten hatalmából és szeretetébõl végleg távozik majd. A könyv üzenete: mindnyájan élhetünk abban a reménységben, hogy Istennél van a megoldás, aki jó véget és nem rosszat gondolt el nekünk.

Ez a kis kötet meghívja az olvasót, hogy idõben mintegy kétezer évet visszaszámlálva - beleélve magunkat az akkori életkörülményekbe - tegyünk egy utazást Jézus Krisztussal tevékenysége hét helyszínének vidékein. Hamarosan tapasztaljuk az olvasás során, mennyire valóságos világba lépünk. Miközben a szereplõk megelevenednek, a kibontakozó erkölcsi tanulságokkal azonosulni tudunk, és az hatással lesz gondolatainkra, kimondott szavainkra, minden tettünkre.

Mit tesz az ember, ha bánata van, vagy ha valamilyen nehézséggel küzd? Leginkább olyan helyre fordul, ahol valamilyen vigasztalást, segítséget kaphat. Ki lehetne a legalkalmasabb ezekre, mint az a valaki, Aki a legjobban ismeri korlátainkat, örömeinket, mindennapjainkat; mint az, Aki maga is megízlelte mindazt, amit ez a földi élet jelent?! 

  Jelenleg nem kapható!                                                                                               A világ sok ezer kérdésére nincs csak egyéni válasz. Ha meg akarjuk válaszolni a címben feltett kérdést, fontos megvizsgálnunk azt, hogy mi történt a 21. századi ember Istenrõl alkotott fogalmával? Miért ver bennünket Isten háborúval, természeti katasztrófával? Miért bünteti Isten az ártatlanokat? Valóban ilyen lenne Isten, aki úgy szerette a világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta? ( Jn 3:16)

Véletlenül vagyunk itt ezen a bolygón? Egyszer magától, a ködös múltban elindult valami, ami vaktában itt ezt, ott amazt maga után hagyott? Így mi is csak magunkra számíthatunk, és ki vagyunk téve a teljesen fel sem térképezett „természeti erõknek”? Vagy volt egy hatalom, amely ugyan elindította létezésünket, de valahogyan mégis magunkra maradtunk a hatalmas világnak ebben a távoli zugában? Ez a kis kötet merõben más képet tár elénk.

Válságban van a kereszténység. A halálos kór nem egyéb, mint a tehetetlenség, ami tagjaiban pusztít. Jelentõs intézményrendszere van, remekül képzett „alkalmazottakkal”, klerikusokkal és profi laikusokkal, de a hétköznapi hitüket gyakorló keresztények száma fogy. Nagyon sok a rangrejtett keresztény, aki ugyan még a szavaival vallja, hogy õ Krisztushoz tartozik, de élete ezt nem igazolja.