Keresés

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. (Zsoltárok 19: 2-5.)

Ti is, mint lelki kövek, élő kövek, épüljetek egybe egy lelki házzá...

Mi alapján lehet mérni, hogy egy közösség jól működik vagy nem?

Akkor is nehéz idők voltak. Az erős falak a normális életet alapfelvételei voltak. Rablók, fosztogatók, „honfoglalók”, vadállatok számára a bekerítetlen város szabad prédát jelentett. Ezen kívül a falak a határokat, az identitást, az önrendelkezést, a szabadságot jelképezték.

Egy első olvasatra elég rejtélyes tanácsot olvashatunk János evangéliuma utolsó fejezetében: Jézus – ekkor még ismeretlenként – azt tanácsolja az egész éjjel hiába fáradozó halász tanítványainak, hogy most vessék be a hálót a hajó jobb oldalánál, és találni fognak halat.

Nem sokkal ezután Jézus így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Ebben a történetben két pohárról olvashatunk: Van egy pohár, amit Jézus továbbadott és egy másik pohár, amelyet megtartott magának.

Ismeritek ezt a kis versikét? Kislány korunkban mindnyájan beírtuk a barátnőnk emlékkönyvébe és rózsákat rajzoltunk köré.

A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

A Bibliában Bírák könyve hetedik fejezetében egy csata előkészületeinek részeként Isten alaposan lecsökkentette a saját harcosainak seregét: Gedeonnak, a vezetőnek először is haza kellett küldeni – az amúgy is négyszeres túlerővel szemben álló kis seregből – azokat, akik féltek: a kétharmaduk távozott.

Lehet-e feszültség Isten egyházában? Elvárható-e, hogy mindent egyformán lássunk? Ha nem, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik más álláspontot képviselnek?