Manapság elég sok az egymásnak feszülés a vélemények különbsége miatt. De kezelhetjük-e másként az ilyen helyzeteket? Tudunk-e másként hozzáállni az ellenkező véleményhez?
A karantén ideje alatt volt időnk gondolkodni: mit csinálunk majd másként, ha újra szabadok leszünk. Mi van most ezekkel az elhatározásainkkal?
Egy első olvasatra elég rejtélyes tanácsot olvashatunk János evangéliuma utolsó fejezetében: Jézus – ekkor még ismeretlenként – azt tanácsolja az egész éjjel hiába fáradozó halász tanítványainak, hogy most vessék be a hálót a hajó jobb oldalánál, és találni fognak halat.
“A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”(Zsid. 11: 1.)
A bibliai történet szerint, a Jordán folyó vizében valaki egy halálos betegségtől meggyógyult. Naámán bélpoklos lett, de egy zsidó rabszolgalány tanácsára felkereste Elizeus prófétát.
Hiányzik, ez nem csak egy szó, hanem ezernyi történet, ezernyi vágyakozás arra ami éppen nincs. Hiányoznak a barátok, a programok, beszélgetések, közös ebédek, énekpróbák... Hiányzik a gyülekezet...
2020. Június 06.
Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.