Ma szombat van. A reggeli órákban, amikor talán éppen ezeket a sorokat olvasod, már készülődni szoktál a gyülekezetbe. Egy hét elteltével alig várod, hogy újra találkozhass a testvéreiddel, barátaiddal, és együtt dicsőítsd velük az Urat énekben, imában.
Már több hete karanténban élünk, és csak a legszükségesebb dolgok miatt hagyjuk el otthonunkat. Sokan talán félünk attól, hogy mi, vagy szeretteink megfertőződnek....
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27.)
2020. Május 31.
Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását? Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában.