A két pohár

A két pohár

„Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: ’Igyatok ebből mindnyájan.’” (Mt 26:27)

Nem sokkal ezután Jézus így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Ebben a történetben két pohárról olvashatunk: Van egy pohár, amit Jézus továbbadott és egy másik pohár, amelyet megtartott magának.

Jézus nem adta tovább azt a poharat, amelyet az Atya kezéből vett el, azt a poharat, amelyet nekem és neked kellett volna elvenni és kiinni bűneink miatt. Fontos megjegyezni, hogy Jézus az Atya kezéből vette el a poharat. Nem Júdástól, nem Pilátustól és nem is Kajafástól. Jézust nem a körülmények vezették halálba, hanem önként vállalta az Atyával lefektetett terv szerint, hogy megmentse az emberiséget. János evangéliumában Jézus felteszi a kérdést: „Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?" (Jn 18:11)

Kész elfogadni, ha az Atya kezéből érkezik a pohár és kész végigmenni a halál útján. Nem Júdás miatt, és nem a zsidók ármánykodása miatt, hanem azért, mert az Atya kezéből kapja.

Jézus visszautasítja, hogy továbbadja ezt a poharat, kész kiinni az aljáig. Ez a mi megváltásunk pohara. Mi készek vagyunk továbbadni azt a poharat, ami nem kellemes nekünk, de Jézusnál megállt a pohár, nem ment tovább. Mivel visszautasítja, hogy továbbadja, nekünk adhatja úgy, mint a megváltás poharát. Isten ítéletének a pohara a megváltás poharává válik számunkra azért, mert nem adta tovább.

Jézus azt mondja, hogy ez a pohár az Atyától érkezik. Ez a titka annak, hogy hajlandó elfogadni. Ami az Atya kezéből érkezik, az mindent megváltoztathat.

Jézus nem adja tovább azt a poharat, amelyet mi nem tudunk meginni. Milyen hálásak lehetünk azért, hogy az ítélet pohara megállt Jézusnál és nem ment tovább; és milyen hálásak lehetünk azért, hogy a megváltás poharát vette és nekünk adta!