Tesztelték és pozitív lett! A diagnózis egyértelmű, a vírus megtalálta és tápláléknak tekintette a testét. Eleinte csak láztünetek, majd, ha sikerül birtokba venni a tüdőt, nehéz légzés, általános gyengeség. A kerítésre, jól látható helyre piros papírt függesztettek: „Itt járványügyi megfigyelés alatt álló személy tartózkodik. Tilos a belépés.”
Őt is tesztelték, és ő is pozitív volt, már 12 éve. A piros papírnál is rosszabb bizonyítványa volt a közvélemény előtt. Mindenki tudta. Beszélni sem kell róla, csak a távolságot tartani. A törvény világos rendelkezése szerint nem kompatibilis a közösséggel, az istentisztelettel, a személyes kapcsolatokkal egy ilyen ember. Tisztátalan, reménytelen. Vérfolyásos. A tiszta tömeg elkerülte, nem beszélt vele csak róla. Tudta mindenki, hogy ő a hibás, magának kereste a bajt, Isten megbüntette, ezért nincs közük hozzá.
Miközben mindenki elkerülte, Jézus letért az útról és „véletlenül” pont arra ment, ahol a piros tábla volt. Csak Ő hallotta a nő hangtalan kiáltását, csak Ő vette észre a szemében a reménytelen fájdalmat, csak Ő látta meg, hogy pislákoló hite kapaszkodót keres. Egyetlen szükségben lévő, jelentéktelen, kivetett, tisztátalan ember eltérítette a sokkal nagyobb szenzációt ígérő Jairus-projekttől. Aznap csak egy tisztátalan gyógyult meg. A „tiszta tömeg” nem kapott életadó erőt Jézustól.
Mi közünk ehhez a történethez? Az egyik testvérünk, aki piros lapot kapott, nehezen vészelte át a házi karantént. Megkérdeztem tőle: hányan hívtak fel a gyülekezetedből, hányan ajánlották fel, hogy bevásárolnak neked, hány „imádkozunk érted” bátorítást kaptál? A válasz meglepett. Ma ő, mert valaki felelőtlen volt és nem védte amikor találkozott vele; holnap te lehetsz ebben a helyzetben. Nem kell fizikailag megérintened, mert csak Jézus tisztasága ragályos, a miénk nem, mert nem vagyunk azok. De megszólítani, az utcáról integetni neki, a kapuba tenni a vásárolt élelmiszert, imádkozni érte, a legjobb válasz. Tudni fogja, hogy így is ember, szeretve van és értékes. Ha a körülötted élők ajtaján látod a piros jelet, dobj egy cetlit a postaládába: itt a számom, szívesen segítek bármiben, együtt érzek! Jézus letért az útról érted, most rajtad a sor! (Lk 8:43–48; lásd még Mk 5:25–34)
2020. November 10.
Akkor is nehéz idők voltak. Az erős falak a normális életet alapfelvételei voltak. Rablók, fosztogatók, „honfoglalók”, vadállatok számára a bekerítetlen város szabad prédát jelentett. Ezen kívül a falak a határokat, az identitást, az önrendelkezést, a szabadságot jelképezték.
adventista jézus vallás reménység média biblia kereszténység életmód szabadegyetem misszió szolgálat egészség munka világ szeretet támogatás élmények világnézet történetek küldetés tapasztalatok
