Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk.
Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
2020. Június 22.
„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).