„Lélekben voltam ott az Úrnak napján, és hallottam hátam mögött nagy szót, mint egy trombitáét, amely ezt mondta: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó. Megfordultam azért, hogy lássam a szót, amely velem beszélt; megfordulván pedig, láttam hét arany gyertyatartót; és a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához. Mikor pedig láttam Őt, leestem az õ lábaihoz, mint egy halott. És reám vetette az Ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön örökké.” (Jel 1:10-18)
A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük. Búcsúzásakor Jézus megbízta őket azzal, hogy vigyék el az evangéliumot az egész világra, és gondozzák a pünkösdkor megszületett egyházat és gyülekezeteket addig, amíg Ő vissza nem jön. Most öregen, meggyengülve, száműzetésben van, az egyházat üldözik, hamis tanítások ütötték fel fejüket és az egyház első szeretete tovatűnt.
Vajon mi lesz az ígéretekből? Nem lett ő is hitetés áldozata? Visszajön érte Ő, Aki azt mondta, hogy „ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek énbennem… elmegyek, hogy helyet készítsek, de eljövök értetek”? Vajon elfeledkezett róla az a valaki, Aki az ígéretet tette?
Ekkor az idős, megfáradt tanítvány egy hatalmas hangot hallott a háta mögött, megfordult és szemtől-szembe láthatta szeretett Mesterét. Vajon mit jelenthetett ez a találkozás az idős tanítványnak? Milyen volt az, amikor a két tekintet találkozott? Milyen volt az, amikor Jézus megérintett őt, és azt mondta: „Ne félj?”
Mi is régen ismerjük az ígéretet. Talán mi is elcsüggedtünk egy kicsit a várakozásban, de ahogy János meghallotta Mestere hangját, mi is meg fogjuk hallani nemsokára. Gondolkoztál azon, hogy milyen lesz az, amikor a szemébe nézel? Amikor átölel téged, amikor a lábaihoz borulsz köszönetet mondani, amikor elhív egy sétára és beszélgetésre az a Valaki, Aki annyira szeretett téged, hogy életét adta érted?
2020. Május 31.
Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását? Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában.
adventista jézus vallás reménység média biblia kereszténység életmód szabadegyetem misszió szolgálat egészség munka világ szeretet támogatás élmények világnézet történetek küldetés tapasztalatok
