„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11, 28)
Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását? Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában. Ez a probléma pedig nem más, mint a kiszolgáltatottság érzése. Úgy is mondhatnánk, hogy e bűnös és bukott világban ez a mi közös létminőségünk vagy másként megfogalmazva a közös nevezőnk.
Felülről nézve olyanoknak tűnhetünk, mint a hangyák a mezőn, akiket egy arra járó vándor, még ha nem is szándékosan, de bármikor eltaposhat. Vagy mégsem? Ezen a ponton lép be hozzánk Krisztus, aki elkezd velünk beszélgetni, miközben tanít, és ugyanakkor bátorít is bennünket. Azt üzeni számunkra, hogy soha nem vagyunk egyedül, hiszen egész életünket az Ő Gondviselésének oltalmában élhetjük, amennyiben igényt tartunk erre. Még abban az esetben is így van ez, ha őszintén hívő emberként sem tudjuk mindig elkerülni a szegénységet, a betegségeket, a háborúságot, a kudarcot és persze még hosszan folytathatnánk a sort.
Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy mit mondott Jézus az Ő búcsúbeszédében: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Megváltónknak kétségtelenül ez az egyik legnagyobb ígérete, ami nem csupán a jövőt érintő eszkatológikus reménység, hanem már a mi mindennapjaink során is megtapasztalható határtalan kegyelem.
„Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életét az ő életéből. A Szentlélek legnagyobb energiáit fejti ki és így munkálkodik az emberek szívében és elméjében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségeiket… Emberi gyengeségeikben is képesek megcselekedni a Mindenható tetteit.” (Ellen G. White: Jézus élete).
2020. Szeptember 30.
Életemben, ha vissza gondolok sokszor voltam csüggedt és reményvesztett. Hagytam, hogy ezek az érzések hatalmukba kerítsenek és uralkodjanak rajtam. Biztos Te is voltál már úgy, hogy azt gondoltad feladod, mert nem látsz reményt és kiutat csak nehézségeket.