„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Ézsaiás 41:10
A félelem úgy működik, mint egy nagyító. Kiemeli a részleteket. Emlékszel a biológia órákra, amikor egy-egy levél, bogár került a górcső alá? Nagyon érdekesek, sokszor szépek a részletek. A gyönyörű színpompás kukac, vagy a viccesen szőrös pók nagyított felvételét megcsodáljuk ugyan, de azért legtöbbünk továbbra sem venné kézbe. Bárhogy is csodáljuk vagy szörnyülködünk is felettük, az egészen egyértelmű, hogy a levél bizony levél, a bogár pedig bogár marad. És ami még jobb hír: bármilyen ijesztő is egy csáp, sosem lesz belőle agyar. Akármilyen félelmetesen is néz ki a mikroszkóp alatt, mégis nem más, mint egy felnagyított részlet.
Az életben sokszor tréfálja meg az embert a félelem. Felnagyít egy részletet, és mi máris egész életstratégiát építünk ki, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Amikor a részlet betölti a horizontot, akkor pedig eluralkodik a lelken a csüggedés. Ráadásul a félelemnek és a csüggedésnek van egy nagyon kellemetlen tulajdonsága is: fertőző. Ezért figyelmeztet az apostol: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidókhoz írt elvél 12:15).
Akármilyen szörnyű betegség is a koronavírus okozta betegség, és akármilyen csúnyák is a halálozási adatai, mégsem egyenlő az általa okozott veszély az élet egészével. Az általa okozott veszélyhelyzet sem lehet az élet értelme a szeretetteljes kapcsolatok és örömteli találkozások helyett. Mégha le is kell mondanunk sok dologról, a reményről és a hitről nem mondhatunk le a félelem és a rettegés javára!
Isten a félelemmel és a csüggedéssel úgy veszi fel a harcot szívünkben, hogy rámutat az egészre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” Felnézve a csillagos égre, eszünkbe juthat annak nagysága, aki mindent teremtett. Megcsodálva a hópelyhet, eltöltheti lelkünket annak gondoskodása, aki ilyen apró részletekre is ügyel. Mert a világban az igazán fontos: Isten! Milyen jó tudni, hogy „… nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Apostolok Cselekedetei 17:28) Isten ott van minden emberi életben, ott áll mellettünk a legmegtörtebb állapotban is. Nemcsak egyszerűen együtt érez, vagy csalóka módon próbál vigasztalni, ahogyan mi emberek hadonászunk a közhelyekkel, melyek csak arra jók, hogy eltakarják a valóságot: hogy csak részben, vagy egyáltalán nem tudunk segíteni. Hogy sokszor a legnemesebb gesztus is csak a halál és bűn feneketlen kútjába eső sóhaj. Isten megáll mellettünk és megerősít, hogy szembe tudjunk fordulni a félelem forrásával. Megsegít, hiszen nincs módunkban, hogy megküzdjünk a sötétséggel egymagunk. És „győzelmes jobbjával támogat”, azaz átvezet azon a részen, ahol mi még nem jártunk, sőt kételkedünk benne, hogy van út egyáltalán. Mert Jézus utat nyitott - túl szenvedésen, betegségen és halálon, túl csüggedésen és félelmen - a szerető Isten jelenlétébe.
Azt mondják, hogy „jobb félni, mint megijedni”. Isten azt mondja, jobb hinni, mit félni!
2020. Június 15.
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
adventista jézus vallás reménység média biblia kereszténység életmód szabadegyetem misszió szolgálat egészség munka világ szeretet támogatás élmények világnézet történetek küldetés tapasztalatok
