Ki nem gyönyörködött már drágakövek szépségében? Ki nem ámult már el a fojtott színű gyöngy mélyről előtörő, puha ragyogása, a gyémántból élénken sziporkázó fénysugarak, a rubin piros színének pompája, a smaragd zöld ragyogása vagy a bíborszínű ametiszt csillogása láttán? Ha mindezek az ásványok egyformán kristályosodnának, nem létezne a szépségnek ez a nagyszerű kiállítása. Ám minden kristály molekuláris felépítésében van valami, ami a fénysugarat sajátosan töri meg. Az erős fénytörésen kívül még az anyagában levő, egyenletes elosztású színtesteknek köszöngeti bámulatra méltó színpompáját.
Miért volnának ezek a földbe rejtett drágakövek ilyen szépek, ha a Teremtő-aki mindent lát- nem a maga és a mi megelégedésünkre és örömünkre alkotta volna őket? És ha már a természetben jelenlevő szerkezetek és jelenségek ilyen sokféleképpen vannak beavatva a szépség létrehozásába és bemutatásába - ami- valamennyiünk számára igazi élvezet -, hát nem annak a bizonyítéka ez, hogy e mögött egy meghatározott cél és jól átgondolt tervezés áll?!
Milyen igazul csengnek a zsoltáríró szavai:
"Az egek beszélik Isten dicsőségét,
és kezeinek munkáját hirdetik az égboltozat."
Zsoltár 19,2
2019. Február 19.
Természettudományos kutatásaim során mindig újból és újból elámultam annak az energiának és bölcsességnek láttán, amely képes megindítani bármelyik állat bonyolult szervezetének fejlődési folyamatát.