A tojásban fejlődő csirke nagyon gazdaságosan használja ki a tojás űrtartalmát. A nyakát behajtva és csőrével a hasa felé fordulva várja világrajöttének idejét. A harmadik hét végén a csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan? Nincs hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csőrével rákoppintson. Ahogy a csőre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni -- semmi mást. A helyzet igen komoly. Erre azonban senki sem gondol. A gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja a csirke kelését, a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem alkalmas -- még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe jutott... De, minden rendben van. A meghatározott időben -- kuc! kuc! -- a tojáshéj megtörik, és egy erőtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki?
Valaki gondoskodott erről (valaki, aki ismerte a helyzet nehézségét). A kelés előtti napokban a csirke csőrén egy kis sárga dudor formálódik éppen a héj irányában. A fej természetes előre- hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg az meg nem nyílik.
Később ez a ,,szarv'' a csőrön a csirke számára hátrányos lenne. Akadályozná a fűben és a kórók közötti csipegetésben. Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe a csirkét életének első napjaiban, sohasem vennél tudomást erről a jelenségről. Ugyanis a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csőr egészen normális alakú lesz.
A Teremtő Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az ,,apróság is'', amely a csirkét a világra segíti.
2016. December 22.
Tudod, mikor a legcsúnyább egy gyerek? Amikor hisztizik. És tudod, mi az, ami még egy hisztis gyerek látványánál is csúnyább? Egy hisztis felnőtt.
adventista jézus vallás reménység média biblia kereszténység életmód szabadegyetem misszió szolgálat egészség munka világ szeretet támogatás élmények világnézet történetek küldetés tapasztalatok
