Ma szombat van. A reggeli órákban, amikor talán éppen ezeket a sorokat olvasod, már készülődni szoktál a gyülekezetbe. Egy hét elteltével alig várod, hogy újra találkozhass a testvéreiddel, barátaiddal, és együtt dicsőítsd velük az Urat énekben, imában.
Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását? Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában.
Ti is, mint lelki kövek, élő kövek, épüljetek egybe egy lelki házzá...
Egy jó szokás kialakításával sokkal többet segíthetünk másokon, mint gondolnánk. Saját tapasztalatból tudom.
A Bibliában Bírák könyve hetedik fejezetében egy csata előkészületeinek részeként Isten alaposan lecsökkentette a saját harcosainak seregét: Gedeonnak, a vezetőnek először is haza kellett küldeni – az amúgy is négyszeres túlerővel szemben álló kis seregből – azokat, akik féltek: a kétharmaduk távozott.
Édesanyának lenni olyan csodás érzés, olyan elmondhatatlan és titok, még akkor is ha ez nem mindíg könnyű...
2020. Június 10.
A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük.