Egy nyolc év körüli kislány szállt fel a Párizs felé induló repülőgépre. Egyedül volt, kezében egy színező könyvvel, és tolltartóval. Megkereste a helyét, helyet foglalt, rámosolygott a körülötte ülőkre, és elkezdett színezni.
Mennyire vagyunk őszinte emberek? Hogyan válaszolnál? Milyen hatással volt a vírus az életünkre?
Isten a beszéd képességével áldott meg, és mi a szavainkkal kifejezünk információt, gondolatokat, vagy érzések, érzelmek, hangulatok húrjait pendítjük meg, amelyek lehetnek jók és rosszak, kellemesek és fájóak.
Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...
„Mi az erősek…”? Az erőt különleges, csodálatra méltó képességnek tartjuk, kevesek kiváltságának, de az ő esetükben is mulandónak.
Milyen érdekes volt, amikor erőteljesen kitört a járvány, és nem lehetett kimozdulni, a hírek arról szóltak, hogy Balaton parton olyan élet van, mint a legerősebb szezon idején.
2020. November 29.
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55:23