Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).
Hiányzik, ez nem csak egy szó, hanem ezernyi történet, ezernyi vágyakozás arra ami éppen nincs. Hiányoznak a barátok, a programok, beszélgetések, közös ebédek, énekpróbák... Hiányzik a gyülekezet...
A bibliai történet szerint, a Jordán folyó vizében valaki egy halálos betegségtől meggyógyult. Naámán bélpoklos lett, de egy zsidó rabszolgalány tanácsára felkereste Elizeus prófétát.
“A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”(Zsid. 11: 1.)
Egy első olvasatra elég rejtélyes tanácsot olvashatunk János evangéliuma utolsó fejezetében: Jézus – ekkor még ismeretlenként – azt tanácsolja az egész éjjel hiába fáradozó halász tanítványainak, hogy most vessék be a hálót a hajó jobb oldalánál, és találni fognak halat.
2020. Augusztus 06.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.