“Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsoltár 90:12
„Mi az erősek…”? Az erőt különleges, csodálatra méltó képességnek tartjuk, kevesek kiváltságának, de az ő esetükben is mulandónak.
„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).
Isten a beszéd képességével áldott meg, és mi a szavainkkal kifejezünk információt, gondolatokat, vagy érzések, érzelmek, hangulatok húrjait pendítjük meg, amelyek lehetnek jók és rosszak, kellemesek és fájóak.
Gyakran a fülemben csengenek Pál apostol szavai, a hitem megújul, amikor a Filippi levelet olvasom, felidézem a tanácsait. Viszont csak most gondolkodtam el azon, vajon hányszor jut eszembe ...
2020. Május 22.
Dávid Júda sivatagában tartózkodott 300 emberével, akiknek szükségleteiről gondoskodnia kellett egy olyan helyen, ahol csak kopár sziklák voltak; sem víz, sem élelem, csak rendkívüli hőség nappal és vacogtató hideg éjjel, amikor a király hadserege készen állt arra, hogy lecsapjon rájuk és megsemmisítse őket. Dávidnak egy lehetősége maradt: az ima. És mit kért Istentől imájában?