Ma egy kedvenc idézetet osztok meg. Hasznos, ha az állandó rohanásban néha felidézzük.
Egy nyolc év körüli kislány szállt fel a Párizs felé induló repülőgépre. Egyedül volt, kezében egy színező könyvvel, és tolltartóval. Megkereste a helyét, helyet foglalt, rámosolygott a körülötte ülőkre, és elkezdett színezni.
Interneten olvastam az alábbi írást. Szerzőjét nem ismerem, de gondolatait érdemes megszívlelni, ezért megosztom. Emlékeztessük magunkat időnként, ha elfelejtjük a pillanat értékét.
Különösen fontos számunkra szeretteink utolsó szavai, ha eltávoznak. Sokat gondolunk rá, ha kért valamit, mindent megteszünk, hogy teljesítsük.
Az elmúlt hetekben gyakran sétáltam a közeli erdőben. A madarak gyönyörű éneke egy verset juttatott eszembe. Tanuljunk a madaraktól, szálljon fel a hála éneke, mert...
A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.
2020. Október 22.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. (Zsoltárok 19: 2-5.)