A Titanic katasztrófa egyik túlélője Archibald Gracie IV., egy jómódú, alabamai születésű skót-amerikai volt – egyúttal ő a harmadik utólagos áldozat, nyolc hónappal későbbi halálát ugyanis a katasztrófa átélése következtében létrejött komplikációk okozták.
Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.
„Hát, drágám, te legalább megélhetted, milyen az, amikor valaki szeret.” - csendben, fáradt mosollyal hallgattad, ahogy tovább fejtegette, hogy másoknak mennyivel rosszabb, és bár akkor is tudtad, hogy igaza volt...
Az időt, bármennyire is szeretnénk, nem fordíthatjuk vissza. Mégis érezzük: annyi minden rárakódott a lelkünkre születésünk, gyermekkorunk óta – rossz tapasztalatok, rossz élmények, rossz emberek, vagy csak rossz körülmények...
Egy első olvasatra elég rejtélyes tanácsot olvashatunk János evangéliuma utolsó fejezetében: Jézus – ekkor még ismeretlenként – azt tanácsolja az egész éjjel hiába fáradozó halász tanítványainak, hogy most vessék be a hálót a hajó jobb oldalánál, és találni fognak halat.
A Bibliában Bírák könyve hetedik fejezetében egy csata előkészületeinek részeként Isten alaposan lecsökkentette a saját harcosainak seregét: Gedeonnak, a vezetőnek először is haza kellett küldeni – az amúgy is négyszeres túlerővel szemben álló kis seregből – azokat, akik féltek: a kétharmaduk távozott.
2020. November 27.
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!