Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. És a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55:23
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tsz az ő kezében:
„... Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből… (5Mózes 6:1-5, 7).
2020. Június 15.
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.