Nem sokkal ezután Jézus így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Ebben a történetben két pohárról olvashatunk: Van egy pohár, amit Jézus továbbadott és egy másik pohár, amelyet megtartott magának.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.
Ha az őrzőangyalommal találkozom, lesz egy kérdésem hozzá: Hányszor toporgott türelmetlenül mellettem, hogy végre szólaljak meg és tegyek bizonyságot Isten irántam való szeretetéről.
A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás.
A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük.
Dávid Júda sivatagában tartózkodott 300 emberével, akiknek szükségleteiről gondoskodnia kellett egy olyan helyen, ahol csak kopár sziklák voltak; sem víz, sem élelem, csak rendkívüli hőség nappal és vacogtató hideg éjjel, amikor a király hadserege készen állt arra, hogy lecsapjon rájuk és megsemmisítse őket. Dávidnak egy lehetősége maradt: az ima. És mit kért Istentől imájában?
2021. Április 01.
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. És a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!