Dávid Júda sivatagában tartózkodott 300 emberével, akiknek szükségleteiről gondoskodnia kellett egy olyan helyen, ahol csak kopár sziklák voltak; sem víz, sem élelem, csak rendkívüli hőség nappal és vacogtató hideg éjjel, amikor a király hadserege készen állt arra, hogy lecsapjon rájuk és megsemmisítse őket. Dávidnak egy lehetősége maradt: az ima. És mit kért Istentől imájában?
Ha az őrzőangyalommal találkozom, lesz egy kérdésem hozzá: Hányszor toporgott türelmetlenül mellettem, hogy végre szólaljak meg és tegyek bizonyságot Isten irántam való szeretetéről.
Csodálatra méltó Pál apostol Istenbe vetett bizalma és bizonyossága. Isten ezzel a bizonyossággal akar megajándékozni minden keresztényt. Ez a bizonyosság nem azt jelenti, hogy nem érik rossz dolgok a keresztényt.
Pál üzenete egy tanítványnak, Timóteusnak szól, ugyanakkor nekünk is, akik Krisztus tanítványainak valljuk magunkat. A tanítványt az jellemzi, hogy bizonyságot tesz Mesteréről....
A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.
2020. Április 18.
Mi lesz a koronavírus után? Mi a jövőképed? Van-e reménységünk? Ezekre a kérdésekre kapunk választ ebben a videóban...