A csodakrumpli története bizonyára mindenkinek ismerős. A látszat sokszor csal, mert amit másról hiszünk vagy látunk, egészen más lehet a mélyben, elrejtve, amit csak Isten lát...
Különleges eseteket figyeltem meg az elmúlt hónapokban, mintha újraéledt volna a COVID kapcsán a régi hiedelem, hogy a betegség a bűnös cselekedetek miatt éri el az embert.
Furcsa korban élünk, ha lehet ilyet mondani, mert könnyen lehet, hogy minden kor élői maguk is furcsának tartották éppen csordogáló korukat. Mégis furcsa a kor, egy okból mindenképp...
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
Aligha lehet kedvezőbb ajánlatot kapni, mint amikor a világ Messiása kér arra bennünket, hogy azzal az igával vállaljuk az élet nehézségeit, amelynek másik oldalát saját maga vette magára.
Nincs hasonló a mi Istenünkhöz. De mit ér az Ő nagysága, hatalmassága, ha nem párosul az ember bizalmával. Hiába gondolják sokan, hogy a „láthatatlan” Isten bizonytalan, valójában a legbiztosabb dolog...
2016. December 15.
Egy bizonyos, hogy ha valamire, a régmúlt titkaira mindenképp igaz, hogy egy címkét ráragaszthatunk fellelhető emlékeinkre: „kalandorok kíméljenek”.