Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
Furcsa korban élünk, ha lehet ilyet mondani, mert könnyen lehet, hogy minden kor élői maguk is furcsának tartották éppen csordogáló korukat. Mégis furcsa a kor, egy okból mindenképp...
Különleges eseteket figyeltem meg az elmúlt hónapokban, mintha újraéledt volna a COVID kapcsán a régi hiedelem, hogy a betegség a bűnös cselekedetek miatt éri el az embert.
A csodakrumpli története bizonyára mindenkinek ismerős. A látszat sokszor csal, mert amit másról hiszünk vagy látunk, egészen más lehet a mélyben, elrejtve, amit csak Isten lát...
2020. Augusztus 06.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.