Úgy gondolom minden szülőt megnyugtat most az, hogy maga mellett tudhatja a gyermekét, és hogy együtt lehet vele, de valljuk be ez a helyzet rengeteg feszültséget is hordoz magában...
Ugyan még koránt sincs vége a járványnak, ám az első lazításoktól mintha egy kicsit mi magunk is fellélegeznénk. Néhány hét múlva – még ha csak a szabadban is – de végre találkozhatunk a gyülekezetben a testvérekkel...
Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.
Elkényeztettek bennünket, asztal mellett ehetünk! – mondta viccesen a fiunk két évvel ezelőtt egy nappali szoba - konyha felújítás után, amikor is napokig mindenki ott evett, ahol éppen helyet talált...
Itt a nyár, a pihenés, a feltöltődés, a nyaralás ideje. Bár ez a nyár sok tekintetben más, mint a többi (például sok év óta először nincs Szünidei Bibliatábor), attól még pihenésre és kikapcsolódásra szükségünk van.
A minap belém nyilallt a felismerés: „Jaj nekem, már a nyár fele eltelt! Megvalósítottam mindent, amit idén nyáron szerettem volna? Kellően kipihentem magam és frissen felvértezve fogadom a szeptembert?”
2020. Május 31.
Vajon gondolkodtunk e már azon, hogy kikhez is intézte Jézus ezt a felhívását? Úgy vélem, nem túlzás kimondanunk, hogy alapvetően mindenkihez. Ebben a békétlen világban a fenti igevers szempontjából vajmi keveset számít, hogy valaki idős vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, hiszen létezik egy olyan általános probléma, mellyel jószerivel a föld minden lakójának szembe kell néznie valamely életszakaszában.