A minap belém nyilallt a felismerés: „Jaj nekem, már a nyár fele eltelt! Megvalósítottam mindent, amit idén nyáron szerettem volna? Kellően kipihentem magam és frissen felvértezve fogadom a szeptembert?”
Ugyan még koránt sincs vége a járványnak, ám az első lazításoktól mintha egy kicsit mi magunk is fellélegeznénk. Néhány hét múlva – még ha csak a szabadban is – de végre találkozhatunk a gyülekezetben a testvérekkel...
Elkényeztettek bennünket, asztal mellett ehetünk! – mondta viccesen a fiunk két évvel ezelőtt egy nappali szoba - konyha felújítás után, amikor is napokig mindenki ott evett, ahol éppen helyet talált...
Úgy gondolom minden szülőt megnyugtat most az, hogy maga mellett tudhatja a gyermekét, és hogy együtt lehet vele, de valljuk be ez a helyzet rengeteg feszültséget is hordoz magában...
Itt a nyár, a pihenés, a feltöltődés, a nyaralás ideje. Bár ez a nyár sok tekintetben más, mint a többi (például sok év óta először nincs Szünidei Bibliatábor), attól még pihenésre és kikapcsolódásra szükségünk van.
Számomra mindig nagy érték volt, ha valaki teljes odaadással végezte a munkáját, bármilyen területen is dolgozzon. Magam is így állok hozzá a feladataimhoz, azokból igyekszem mindig a legtöbbet kihozni a legjobb tudásom szerint.
2020. Június 15.
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.