Számomra mindig nagy érték volt, ha valaki teljes odaadással végezte a munkáját, bármilyen területen is dolgozzon. Magam is így állok hozzá a feladataimhoz, azokból igyekszem mindig a legtöbbet kihozni a legjobb tudásom szerint.
A minap belém nyilallt a felismerés: „Jaj nekem, már a nyár fele eltelt! Megvalósítottam mindent, amit idén nyáron szerettem volna? Kellően kipihentem magam és frissen felvértezve fogadom a szeptembert?”
Itt a nyár, a pihenés, a feltöltődés, a nyaralás ideje. Bár ez a nyár sok tekintetben más, mint a többi (például sok év óta először nincs Szünidei Bibliatábor), attól még pihenésre és kikapcsolódásra szükségünk van.
Elkényeztettek bennünket, asztal mellett ehetünk! – mondta viccesen a fiunk két évvel ezelőtt egy nappali szoba - konyha felújítás után, amikor is napokig mindenki ott evett, ahol éppen helyet talált...
Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.
Ugyan még koránt sincs vége a járványnak, ám az első lazításoktól mintha egy kicsit mi magunk is fellélegeznénk. Néhány hét múlva – még ha csak a szabadban is – de végre találkozhatunk a gyülekezetben a testvérekkel...
2020. Július 21.
Amikor gyermekeinkkel családi nyaralásra mentünk, tudtuk, hogy az út hosszú és fárasztó lesz. A gyermekeink gyakran kérdezték „milyen lesz az a hely, ahova megyünk, mit fogunk ott csinálni, lesznek más gyerekek is?