A templomi zenekar

A templomi zenekar

I. „A templomi zenekar struktúrája

A Dávid által létrehozott templomi zenekar felépítését nem könnyű rekonstruálni, de érdemes beleásni magunkat, mert fontos tanulságokat rejtenek a részletes leírások. A templomi zenekar valóságos mamutzenekar volt, hiszen négyezer zenész tartozott hozzá. Ha nem is egyszerre játszottak, még így is messze meghaladta a ma ismert legnagyobb szimfonikus zenekari apparátust. A zenészek beosztása szigorú hierarchikus rend szerint történt: négy különböző szintre tagolódott. Most ezeket vázlatosan tekintsük át:

1. szint: a főzenészek, próféták
a) Vezetőjük Kénániás volt, énekmester, zeneigazgató, karmester. Kénániásról ezt olvashatjuk: »És Kehanjáhú volt a Léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá« (1Krón 15:22) Kénániás tehát tudós, zeneértő ember volt, amit fontosnak tart megjegyezni Isten igéje.
b. A három főénekes, vagy csoportvezető: Hémán, Aszáf és Etán (1Krón15:19–22), később csatlakozott hozzájuk Jedutun (1Krón16:43; 2Krón 5:12). Ők voltak a főzenészek, akik a templomi dicséret szolgálatát vezették. Rengeteg ember tartozott a kezük alá, így magas követelményeket támasztottak velük szemben. Egyrészt képzett zenészeknek kellett lenniük, másrészt tudjuk, hogy »prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon« (1Krón 25:1). A főénekesek feladata amolyan karmesteri szerep lehetett. A Szentírás feljegyzi róluk: »... a cintányérokat szólaltatták meg« (1Krón 15:19), valószínűleg ezzel adtak jelt a többi zenésznek.

2. szint: a zenészek
– A három főénekes alá voltak beosztva azok a zenészek, a mai szóval szólamvezetőknek nevezhetnénk:
– 6 szólamvezető mély hangú citerán nebel,
– 8 szólamvezető magas hangú lanton kinnor és
– 7 pap trombitán játszott.

Ezt a 21 személyt név szerint is megemlíti 1Krón 15:20–24-ben.

3. szint: az énekesek
– Aszáf 4 fia
– Hémán 14 fia
– Jédutun 6 fia. Ők huszonnégyen apjuk irányítása alá tartoztak, és egyenként 12 énekest vezettek. Így lett 288 tagú az énekkar (1Krón 25,1–6; 1Krón 25,7).

4. szint: a zenész-énekes tanítványok
Dávidnak az 1Krón 23,5 szerint összesen 4000 énekes lévitája volt, akik felváltva szolgáltak az áldozati szertartásokon. Micsoda hatalmas csapat állt rendelkezésére! Karmester, szólamvezetők, hangszeresek és énekesek! Hogy szólhatott mindez? Vajon milyen kíséretet biztosítottak a cintányérok, a trombiták, a kinnorok és a kísérő hangszerek az énekesek százai torkából harsogó énekhez? Hanganyag ugyan nem maradt fönn, de a leírások alapján szinte megszólal bennünk az a lélegzetelállító hangzás, amely ebből a zenekarból zenghetett a templomban.

II. A templomi zenekar eredete

A szakmai részletek után térjünk vissza a lelki mondanivalóhoz, hiszen a legfontosabb kérdés még hátravan: miért pont így épült föl a templomi zenekar? Hogy találta ki mindezt Dávid? Milyen elvek alapján hozta létre ezt a zenekari fölépítményt? Talán Dávid ízlésvilágát, esztétikai érzékét tükrözi a templomi zenekar? Vagy talán az ókori Kelet szokásait? A kérdés megválaszolásában nagy segítség lehet számunkra:
„Odaállította a lévitákat az Úr házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert az Úrtól jött ez a parancs prófétái által. Oda is álltak a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.” (2Krón 29:25–26, protestáns fordítás)

Rendkívül fontos dolgot tudhatunk meg ebből a pár mondatból. Dávid halála után több generáció is eltelik, mire Ezékiás király megújítja a templomi istentiszteletet, és újra szolgálatba állítja a lévitákat. Ezek az igék azt jelentik, hogy Dávid a fentebb bemutatott templomi zenekart a prófétai utasítások alapján, tehát Isten rendelkezéseinek engedelmeskedve állította föl. Engem megdöbbentett ez a felismerés, mert ez nem jelent kevesebbet, minthogy Dávid zenekara Isten dicsőítéssel kapcsolatos gondolatait tükrözi.” (Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten?, 102–104. o., Magánkiadás, 2005.)

„A templomi zenekar az ókori Kelet legismertebb hangszerein játszotta az ókori Kelet jellegzetes dallamait.
Az Istennek tetsző zene nem hangszerelés, előadásmód vagy stílus függvénye. Isten nem azt nézi, ami a szem előtt látható, de nem is azt hallgatja, ami a fül számára hallható. Ő a szív állapotát vizsgálja Ábel áldozatától kezdve Dávid zenekarán keresztül a mi gyülekezeti szolgálatunkig. A templomi zenekar ugyanazokon a hangszereken játszott, mint az egyiptomi, sőt zenekari struktúrájának sok eleme szintén Egyiptomból való mintákon alapult. Hogy mitől lett mégis Isten szíve szerint való, azaz szent ez a zenekar? Attól, hogy az Isten számára elkülönített emberek játszottak az Isten szolgálatára készített hangszereken az Isten által rendelt áldozat bemutatásakor. A szentség Isten számára való elkülönítettséget jelent. A zenében ez nem a zene stílusára vonatkozik, hanem annak lelkületére, rendeltetésére és előadóira. Isten számára elkülönített zenei stílusról nem ír a Biblia.” (Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten?, 107. o., Magánkiadás, 2005.)