Tudott -e Mózes írni?

Tudott -e Mózes írni?

Ebben a tanulmányban hosszú utazásra indulunk térben és időben. Időben több ezer év történetét tekintjük át, térben pedig Egyiptomtól Mezopotámiáig, a Sínai-félszigeten haladunk keresztül. Útközben megvizsgáljuk az írás fejlődésének kérdését. Tudtak-e az ókori emberek pontosan írni, vagy csak szóképeket jegyeztek le, amik meglehetősen pontatlanok voltak? A Biblia egyes fejezeteinek a lejegyzésénél ez nagyon fontos! Képzeljük el, mi lett volna, ha Mózes a Tízparancsolatot nem tudja betűről betűre pontosan leírni? Lehet, hogy ma egész kultúránkat meg kellene változtatni, hiszen a Tízparancsolatra épül az erkölcsi gondolkodásunk! Járjunk utána ennek a kérdésnek.

            Kezdjük az utat Egyiptomból. Bonaparte Napóleon 1798. május 19-én partra szállt, hogy meghódítsa Egyiptomot. Magával vitt 300 tudóst, akik a gazdasági élet fellendítésén túl feltérképezték az ókori egyiptomi kultúrát, ezzel is növelve az angolok feletti dicsőségüket. Így indult el az ókori írás felfedezésének története. 1799. szeptember 15-én Dhautpoul, utászhadnagy aknaárok ásás közben egy fekete gránitkövet talált a Nílus kanyarulatánál, Rozette faluban. Akkor még senki sem sejtette, hogy pontosan mit eredményez ez a felfedezés. A kövön V. Ptolemaiosz egyik rendelete található, mégpedig három nyelven: görögül, démotikus folyóírással (az egyiptomi régi írások egyszerűsített modernebb változata) és hieroglifákkal (a legősibb egyiptomi írásmód) és akkor még senki sem tudta elolvasni! A képlet tehát egyszerű: két ismert segítségével egy harmadik ismeretlent kell megfejteni! Ez nem egyszerű feladat! A megfejtést Jean Francois Champollion-nak köszönhetjük. Ez a rendkívüli elme az életét tette fel az egyiptomi írás megfejtésére. Mintegy 22 évig próbálkozott. Erőfeszítése nem volt hiábavaló. Már gyermekkorában folyékonyan beszélt görögül, latinul, héberül. Felnőttkorára megtanulta a szíriai, káldeus és kopt nyelveket. A megfejtésben gátolta előrehaladását az a racionalista felfogás, miszerint az ókori emberek butábbak voltak, mint mi. Akkor nem csak a Biblia hitelességét cáfolták, hanem mindent, ami ennek az ellenkezőjét alátámaszthatta volna. Ez Champollion életéből legalább tíz évet elvett. A tudósok azt állították, hogy az egyiptomi írás képírás, nem betűket vagy szótagokat jelölnek az írásjelek, hanem szavakat. Ezért felfogásuk szerint nagyon pontatlan. Erre a tézisre építették fel azt az állítást, hogy a Biblia is pontatlan, mert nem volt megfelelő írásmód a lejegyzésére. Champollion megfejtette az írást: királyi úton haladt. Feltételezte, hogy mivel a görög szöveg a királyt dicsőíti, az egyiptomi írásban a bekeretezett betűcsoportok jelölhetik a király nevét. Szerencséje volt. 1815-ben egy másik tudós, Banks rátalált egy kétnyelvű; görög-egyiptomi obeliszkre. Ezen az oszlopon szintén a Ptolemaiosz betűcsoportot olvashatta, és még egy bekeretezett nevet, amiről Champollion feltételezte, hogy Kleopátra neve lenne. Ismét szerencséje volt. A két név írásjeleiből kiindulva megtalálta a kulcsot, aminek segítségével a megfejtés is megszületett! Így nyilvánvaló lett, hogy az egyiptomi írás nem szókép vagy szótagírás, és nem is betűírás, hanem mindhárom együtt. A gyakrabban használt, egyszerűbb szavakat képírással rövidítették, a ritkábban használtakat szótagírással, a teljesen ritka vagy jövevényszavakat betűírással írták. Ez utóbbiból alakult ki a démotikus folyóírás. Ezzel persze a történet nem ért véget.

            Induljunk el Egyiptomból a Sínai-hegy irányába. Ma már tudjuk, hol volt a hegy, és Gósen földjén az a hely, ahonnan a kivonulás elindulhatott. 1904-ben Alan Gardiner és Flinders Petri elindult, hogy végigjárja az izraeliták vándorlásának útvonalát. Közel a Sínai- hegyhez megtalálta a Cherabit-el Chadim rézbányáinak feliratait. Itt kereskedelmi útvonal húzódik végig. Az emberek 2600 éven keresztül írtak különböző feliratokat a kövekre, otthagyva egy-egy korszak írásmódját. Olyan írást is találtak a falon, amivel eleinte nem tudtak mit kezdeni: Átmenet a kánaáni és az egyiptomi írás között. (A kánaáni írásmód 22 mássalhangzós betűírás.) Használja ugyan az egyiptomi írásjeleket, de ez már tisztán betűírás! Vajon a kánaáni írás volt előbb vagy az egyiptomi?

A Biblia leírása szerint Mózes leszármazottjai kovácsok voltak. Így ez a hely megfelel a kivonulás útvonalának. A feliratok megfejtői pedig nemcsak az írást találták meg, hanem különleges temetkezési helyeket is. A temetkezési helyekben nem voltak csontok. A továbbvándorló népek elvitték halottaikat, és így csak ideiglenes tárolóhelyként használták a sírokat. Éppen úgy, ahogyan a Biblia ír erről. (Lásd: 1Móz 47:28–30.) A Makpelai mező, amit Ábrahám temetkezési helynek vásárolt a hettitáktól, a mai Hebron mellett van, több mint 1000 km-re Egyiptomtól. Ekkora távolságot kellett megtenni a holttesttel, hogy az végső helyére kerülhessen. Ezt a szokást gyakorolták évszázadokon keresztül. Gardiner és Petri talált a temetkezési helyeken amuletteket, egyéb egyiptomi tárgyakat, ami bizonyítja, hogy az itt elhaladó népek Egyiptomból jöttek, tehát akár a héberek is lehettek. Vajon mikor írták oda a jeleket? Ha sikerül igazolni, hogy nem a már Kánaánban járt héberek írták a kövekre a betűket, illetve tényleg betűírás volt, amit Cherbit-el Chadim szikláin találtak, kijelenthetjük, hogy Mózes pontosan tudott írni, és így maradéktalanul lejegyezte a Tízparancsolatot vagy a Biblia bármely legrégebbi részét!

            Ehhez el kell látogatnunk Mezopotámiába, vagyis Irakba! 1843-ban Paul Émile Botta (1802–1870) francia konzul érkezett a mai Bagdad térségébe. 1845-ig ásatásokat folytatott a helyszínen. Festőművészek lerajzolták a domborműveket, amikkel bizonyítást nyert, hogy a régi Babilon városát találták meg. A felfedező továbbindult Ninive romjait feltárni. Korábban senki nem hitt e titokzatos város létezésében. Botta feltárta Babilon meghódítójának, Szargonnak a palotáját. Később Botta nyomdokain haladva Austin Henry Layard (1817–1894) egy csákányütéssel megtalálta Ninive romjait. Kiásta Asszurbanipál palotáját, ahol 30 000 ékírásos agyagtáblát talált. Ezt az írást akkor nem tudták elolvasni. Az egyiptomi írás megfejtése is még mintegy 20 évet váratott magára. Georg Friderich Grotefrend (1775–1853) fejtette meg ezt az írást. Lényegesen nehezebb dolga volt, mint Champollionnak az egyiptomi hieroglifákkal. Azt sem tudták, honnan kell olvasni, vagy betű- vagy képírásról van szó, azt sem tudták, milyen nyelven íródott. A felfedező egyetlen idegen nyelvet sem beszélt! Tehát adott az egyenlet, aminek egy tagját sem ismerték, és volt hozzá egy felfedező, aki soha sem tanult semmilyen tudományt a megfejtéséhez, mégis megszületett az eredmény!

A felfedezőt a bátyjával kötött fogadása ösztönözte. Filologikusan gondolkodott. Megnézte, milyen írásjelek fordulnak elő leggyakrabban a szövegekben. Ezekről feltételezte, hogy valamilyen uralkodók nevei. Szerencséje volt, mint ahogyan ez lenni szokott. Majd azonos jelcsoportokat rendelt egymás mellé, és megállapította, hogy „B” király „A” király fia, „C” király „B” király fia. Ezután elővette az ismert görög nyelvű királylistákat (anyanyelvére fordítva), és reménykedett, hogy csak egy ilyen királydinasztia létezett. Ismét szerencséje volt. E három király neve alapján megfejtett 10 betűt, majd Champollionhoz hasonlóan a többit, vagyis mind a huszonkettőt. Ezt azonban nem tudta volna megtenni, ha nem lett volna betűírás! Ez pedig több mint szerencse: bizonyíték!

Ha az egyiptomi kivonulás idejét tekintjük, az a Kr. e. 1300-as évek. Ebben az időben az egyiptomi királydinasztiák azon az akkád nyelven leveleztek, amit Layard tábláin találtak. Ez volt a nemzetközi a nyelv és írás, ahogy korábban már említettük. (III. és IV. Amenofisznek írt levelek, amiket Amarna levelekként ismerünk.) Egy dolgot tehát mindenképpen bizonyított Gotefrend felfedezése: Ugyanabban a korban létezett az egyiptominál pontosabb betűírás. Mennyire volt általános és elterjedt ez az írásmód? Ismerhették-e az izraeliták ezt a nyelvet?

Negyedik állomásként tekintsük meg az akkád nyelv fejlődését és útját. Kétségtelenül a legnagyobb felfedezés Rasz-Szamra, vagyis Ugarit ókori városa. A hajdani szíriai kikötő romvárosát 1929-ben Claude Fréderic-Amard-Schaffer fedezte fel, miután egy paraszt ekéje az első leleteket kifordította a földből. Mára az egész romterületet feltárták. Természetesen itt is megtalálták a könyvtárat és a királyi levéltárat. Mint kiderült, ez a Gotefrend által megfejtett akkád írás őse, ami még 30 betűt tartalmazott. Ennek az írásnak a kora Kr. e. 1500 körüli, tehát 200 évvel korábbi, mint ahogy Mózes elfoglalta volna népével Kánaánt. A talált írás alapján tudjuk, hogy az ugariti költészet virágzott, és a költészeti stílus rokonkapcsolatban van a bibliaival. Ezt az írást szinte mindenütt megtalálták a Földközi-tenger térségében. Egyes kőtáblákon 30 betűs változatban, majd a Kr. e. 1400-as évektől 25 betűs, egyszerűsített változatban, míg végül a Kr. e. 1300-as évektől kezdve a letisztult formájú, 22 betűs, végeleges változatban. Ezt a legfiatalabb változatot egyes népek levelezésre használták egészen a Kr. e. 700-as évekig, míg fel nem váltotta azt egy még modernebb írásmód.

Ez az ABC tehát alkalmas volt a költészet lejegyzésére úgy, mint a Tízparancsolat leírásra is. Mózes azonban nem valószínű, hogy ezt alkalmazta volna, ennek egyéb oka van. Milyen írást használhatott Mózes?

Az eddig leírtak csupán annyit igazolnak, hogy a racionalista gondolkodással ellentétben bizonyíthatóan alkalmazták az íráshoz az ABC-t. A csupán 22 mássalhangzóból álló ABC elegendő a pontos szöveg lejegyzéséhez. A későbbi héber írás, pontosan úgy, mint a mai modern ivrit nyelvben (Izrael állam hivatalos nyelve) kizárólag ezt a 22 mássalhangzót alkalmazza. Vajon volt-e más 22 betűs írás ebben a térségben?

A kumráni tekercsek felfedezésével (1946), valamint Jeruzsálem legalsóbb rétegeinek a feltárásával találták meg azt az írást, ami a Kánaánban letelepedett héberek írása lehetett. Ez szintén 22 betűs, más írásjelekkel, mint a héber írás. Legszebb feltárt bizonyítéka az 1868-ban megtalált Mésa kő. A később élt héberek annyira tiszteletben tartottak egyes bibliai kifejezéseket, hogy nagyon sokáig régi írásmóddal írták. A Kumránban talált biblia könyvek tekercsein Isten neve, a JAHWE, még mindig ezzel az írással volt írva a Kr. e. 2. században. Nagy valószínűség szerint tehát mindezeket összefoglalva az írás így fejlődött ki:

Mezopotámiában lehetett egy ős-ékírás már valamikor a Kr.e. 2. évezredben is. Nem tudjuk biztosan, hogy mennyire volt pontos, bár Ur város felfedezésénél megtalálták ezeket. Szerepe kevésbé jelentős a mi szempontunkból. Ezt követhette az egyiptomi írás, hiszen Egyiptom első királya Ménész (Kr. e. 2920–2770) Mezopotámiából származott. Ebből az írásmódból alakult ki az egyiptomi képírás, majd fokozatosan a szótag és betűírás. Az akkád írás Föníciából (Rasz-Szamra felfedezése) eredhetett, és onnan került Mezopotámiába, ahol felváltotta a régi pontatlan ékírást. Majd a föníciai kereskedők nemzetközi tevékenységével kapcsolatosan fokozatosan elterjedt az egész Földközi-tenger térségében. (A föníciaiak híres hajósok voltak.) Átvette Egyiptom, Kánaán, Mezopotámia és a kis-ázsiai népek. Valószínű, hogy Mózes először egy Egyiptomiból kialakult betűírást használhatott, ezt találták meg a Sínai-félszigeten, a Cherabit-el Chadim rézbányáinál. Ez kiválóan alkalmas volt a Tízparancsolat pontos és maradéktalan leírására. Majd Kánaánban később átvették a héberek az ott használt 22 betűs ABC-t, és azt használták kb. Kr. e. 700-ig. Ezt követően alakult ki a végleges és ma is használt 22 betűs héber ABC.

Így a racionalisták Biblia-tagadó érvei a XIX–XX. sz. felfedezéseinek tükrében ismét alulmaradtak. Az írás felfedezéstörténetének a végigkövetése igazolja, hogy a Biblia legrégebbi írásos szövegeit írni-olvasni tudó, okos emberek hagyományozták tovább az utókor számára, és nem szájhagyomány útján terjedtek pontatlanul!