Petra, a nabateusok fővárosa

Petra, a nabateusok fővárosa

Petra a mai Jordánia területén helyezkedik el, jelenleg vendégcsalogató látványosság. Az idelátogató turisták közül kevesen tudják, hogy Tírusz és Damaszkusz mellett a Király Útjának legjelentőségteljesebb kereskedelmi városállam volt, virágkorában 30 000 lakossal. II. Ramszesz fáraó jó védhetősége miatt vágyott a városra, minden bizonnyal azért, mert meglehetősen haragudott az őslakosokra, a nabateusokra, akik fő foglalkozásukat a fáraók sírjainak kirablásában találták. Ezen a területen ezt magas fokon űzték, mint ahogyan a régészek ásói bizonyítják: Például a kánaáni Bét-Sames városában Kr. e. 1400 körüli talajrétegekben találtak olyan egyiptomi sírból elrabolt diorit kőtáblát, ami már akkor is legalább 1000 éves lehetett, tehát Kr. e. 2400 körüli évszázadból való. Ez a tevékenység ma is erősen ráillik az itt élő népekre, ha más nem, gondoljunk az 1946-ban talált kumráni tekercsekre, amiket a beduinok raboltak el, és csak ENSZ segítséggel lehetett visszaszerezni. II. Ramszesz a város védettsége miatt kudarcot szenvedett, ami bizonyítja, hogy a nabateusok erős harcos nép voltak. Természetesen a város a bibliai népek konfliktusának is színhelye, és itt kapcsolódik össze a régészet a Bibliával ismét, hogy a bizonyítékok mellett erkölcsi tanulságot is szolgáltasson.
A nabateusok története visszanyúlik a Biblia legősibb korába, Jákob és Ézsau küzdelméhez. A Bibliából ismerjük történetüket, hogy az ikertestvérek a megoldatlan örökösödési probléma miatt váltak halálos ellenséggé. Végül „kibékültek”. Jákob héber nevének jelentése „csaló, gáncsoló”, de később Istentől az Izrael nevet kapta. Ézsau azonban úgy döntött, hogy az edomiták népével köt barátságot. Az edomitákkal kötött házasság miatt a két nép gyűlöletes ellenféllé vált. A „Király útján” áthaladó nép, Izrael, szállást kér az ott lakó edomitáktól. Erről szól a bibliai prófécia:
 
„Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden. Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.” (4Móz 20:17-18)
 
Ám a testvérharc tovább folytatódott, és Edóm beváltotta ígéretét, megtámadta a testvérnépet, Izraelt. Ezért Istennél „betelt a pohár”, és Jeremiás próféta által küldött üzenetet az edómiaknak:

„A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, aki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű,  onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.” (Jer 49:16)

Mindezt akkor tette, amikor Egyiptomban Nékó fáraó uralkodott, Kr. e. 609-593 között. Beteljesedett-e a prófécia? Ebben az időben a jelek szerint a város virágkorát élte, gazdaságilag a csúcson volt, kiválóan megélt abból, hogy ivóvizet árusít a karavánoknak, illetve élelmet, szállást biztosítson a hosszú sivatagi út felénél, ami Damaszkuszba, majd Tíruszba tartott. A sikertörténetben benne rejlik a bukás lehetősége, a prófécia beteljesedése gazdasági válságot jelentett.
            Évszázadokkal később a „Király útját” áthelyezték, és Petra elkerülésével Palmyrát érintve lehetett eljutni Damszkuszba, majd Tíruszba. Miért helyeztek át az útvonalat úgy, hogy a sivatag kellős közepén érintsen olyan várost, aminek korábban semmilyen komolyabb jelentősége nem volt? A válasz egyszerű: Isten megsokallta az edomiták bűneit, a kizsákmányolást és az emberáldozatokat követelő vallást. Ahogyan az idő telt, Petra lassan a feledés tengerébe merült.
Stratégiai fontossága miatt Nagy Sándor is elfoglalta, mert a hosszú út után ezen a helyen lehetett ivóvizet szerezni. Neki már nem volt nehéz megtenni, hiszen Kr. e 332-323-ig uralkodott. Ekkor a prófécia elmondása után mintegy 300 évvel járunk, amikor a kereskedelmi útvonal még ezen a helyen húzódott, ám érezni lehetett jelentősége gyengülését. A városban már nem az edomiták éltek, hanem átvették helyüket a nabateusok, akik egy letelepedett nomád nép voltak. Nagy Sándor komoly kísérletet arra tett, hogy a várost újra fellendítse. Ennek fontosságát kifejezve saját neve után Alexandrettának nevezte (Alexandrosz = Sándor).  Próbálkozásának keze nyoma a városban mindenütt a különböző hellén stílusú épületelemeken figyerlhető meg, keverve a nabateus vallás építészeti emlékeivel. Nagy Sándor próbálkozása építészetileg sikeres volt, gazdaságilag sajnos kevésbé. A mai Törökország területén létezett egy másik Alexandretta nevű város is, amit ma Ískanderum néven találhatunk meg. Hajdanán Nagy Sándor itt vívta híres és győzedelmes isszoszi csatáját. Dáriusz perzsa király legyőzése után nevezte el magáról Alexandrettának azt a várost, amit itt építtetett. Így könnyű elképzelni, hogy mennyire fontos lehetett Petra e világhódítónak, ha egy második Alexandrettát is alapított, a nabateusok városát továbbfejlesztve. Kísérlete azonban nem sikerült. Sajnos a város soha többé nem volt olyan jelentős, mint korábban. Traianusz császár uralkodása alatt (Kr. e. 98-117) Palmyra a kereskedelem egy részét átvette, majd az egymás után következő római császárok ideje alatt fokozatosan megszűnt Petra jelentősége. A római korból fennmaradt a város területén egy több száz férőhelyes amfiteátrum, amit később az őslakosok halottkultuszuk művelésénél vettek igénybe. A keresztes lovagok is használtak egy épületet templomnak és kolostornak, az El-Deir-t.
Ezután évszázadokig a város csak a legendák szintjén létezett egészen addig, míg 1812-ben Johann Ludwig Burchard életének kockáztatásával az Ibrahim Ibn Abdullah álnevet felvéve bejutott a városba, és lerajzolta azt. 1964-ben a jordán kormány úgy döntött, hogy a még ott élő őslakosokat kitelepíti a közelben lévő Wádi-Múza nevű faluba. Ekkor nyitották meg a várost, ami egy km hosszú szűk kanyon végén helyezkedik el. A lexikonok ma csak a „Sírok városának” nevezik, mivel több temető van a város mai területén, mint ahány lakóhely. Így a jeremiási prófécia lassan beteljesedett.
Lehet-e vajon ennek az okait vizsgálni? Ennek két módja van: ha találunk még egy precedens értékű ilyen esetet a történelemben  és egy olyat is, ami azt bizonyítja, hogy ez az esemény megismétlődött, tehát az okokat vizsgálva megállapítható, hogy egy másik város ugyanazért pusztult el, mint Petra. Ezt a két bizonyítékot találhatjuk meg Tírusz és Palmyra történetében.
Tírusz gazdag kikötőváros lett, kereskedelme miatt büszke és erkölcstelen. Ezért Petrához hasonló módon Isten felemelte a szavát Tírusz ellen is Ezékiel próféta által Kr.e. a 6. sz. elején, vagyis időrendileg éppen akkor, amikor Jeremiás az edómaik ellen szólt. A konfliktus kirobbantója itt is az volt, hogy Tírusz Jeruzsálem ellen, vagyis az izraeliták ellen lépett fel. Ezért az üzenet így hangzott:
 
„Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.”(Ez 26:2-5)

A beteljesedése? Rendkívül tanulságos. Éppen az a Nagy Sándor teljesítette be, aki Petrát szerette volna gazdaságilag felvirágoztatni. Tírusz egy sziget volt. Köztudott, hogy Nagy Sándor gyenge volt tengeren. Ezért szárazföldi stratégiával győzte le a várost. Embereivel építtetett egy földnyelvet, hogy a szigetből félsziget legyen, majd az asszíroktól tanult haditechnikával ostromgépet építtetett, ami valamivel magasabb volt a város falánál. Ezt a gépet emberei kerekek segítségével betolták a félszigetre, a legjobb nyilasok támadtak az ostromgép tetejéről, így sikerült bejutni a városba, és elfoglalni azt. Érdekes módon, ezek után Nagy Sándor olyat tett, ami nem volt rá jellemző: mintha ismerte volna a bibliai próféciát, szó szerint véghezvitte az Ezékiel könyvében olvasottakat, amit a próféta 300 évvel korábban mondott: a várost leromboltatta, a törmelékeket szétszóratta a tengerbe, még a város porát is lesöpörtette a földről. Ma sem épült azon a helyen város. Mindössze egy kis halászfalut találhatunk ott, ahol a halászok hálóikat szárítgatják, éppen úgy, ahogyan a próféta megjövendölte.
            Mi volt a legfőbb ok mindkét esetben? A vallás. Petrában nem tudjuk, milyen isteneket imádtak, mert a vallások gyakran keveredtek egymással, de a Biblia nem véletlenül írta ezt:

„Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű,  onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.” (Jer 49:16)

Volt ott ugyanis emberáldozati oltár, amit ma csak Dszebel-Zib-Atuf-nak hívnak a helyiek, és amiről a Biblia mint „magas helyről” beszél. Olyan magaslaton helyezkedett el, ahonnan az egész várost jól lehetett látni. Itt, közel a naphoz és a csillagokhoz mutattak be emberáldozatot isteneiknek. Két obeliszket is találunk a városban, ami nemcsak az egyiptomi kapcsolataikat bizonyítja, de azt is, hogy közük volt az asztrál valláshoz. Ezt a vallási irányzatot ma asztrológiának nevezzük, amely káros befolyást árasztott a társadalomra. Oka egyszerű volt. A papok úgy manipulálhatták a népet, mint Egyiptomban. A nép problémái elkülönültek a papok vallási ideológiájától, és erkölcsileg megválaszolatlan kérdéseik életellenes cselekedeteket eredményeztek. Ezt bizonyítja a békét kereső Izrael ellen való fordulásuk és az emberáldozatok.
Ez sajnos Tíruszra is igaz. A „tengeri népek” vallására az árulkodó példát Baálbekben találjuk meg. Ez a Tírusz melletti város nevében hordozza vallási irányzatát. Itt a Baál-vallást űzték. Erről nem sokat tudunk, de a két templomról, arról már igen, amit a rómaiak később Jupiternek és Bachusznak emeltek. Mivel a római provinciákban Róma határozta meg, hol milyen vallásúak legyenek az emberek, arra törekedtek, hogy olyan új vallást honosítsanak meg, aminek gyökerei a nép régi vallásából erednek. Ezt nevezzük szinkretizmusnak. Jupiter, mint fő isten a római mitológiában gyakran úgy jelenik meg, mint aki villámokat szór a népre. Föníciában találtak egy Baál szobrot, villámmal a kezében. Ez bizonyítja a kapcsolatot. Mindkét isten imádata a természeti elemekkel függött össze. Így minden egyértelmű volt Tíruszban úgy, mint Petrában, a vallás időzített bombaként működött, csak idő kérdése, hogy a társadalomban pusztulást okozzon.
            A Biblia szerint Isten közbelépett. Ezt a próféták üzenete előzte meg. Vajon kemény és szeretetlen a Biblia Istene, hogy nem tűr meg maga mellett semmilyen más vallási irányzatot, vagy inkább az emberek a saját szeretetlenségüket vetítik ki Istenre okolva Őt minden problémáért? Ez ma is aktuális kérdés.
(A következő tanulmányban Palmyra története után erről részletesebben szó lesz.)