A címet látva talán sok olvasónak eszébe jut egy ószövetségi esemény. Jefte Isten segítségével legyőzte az ammonitákat. Nem mindenki örült a győzelemnek. Efraim törzse szemére vetette, hogy nem hívta meg őket a csatába, és így nem lettek részesei a győzelemért járó dicsőségnek. S nemcsak szemrehányást, hanem katonai támadást is intéztek ellene. Mindezt elolvashatjuk a Bírák könyve 12. fejezetében.
Jefte a gileádiak segítségével legyőzte és szétszórta az efraimita sereget. A menekülők, akik át akartak kelni a Jordánon, természetesen nem árulták el, hogy melyik nemzetséghez tartoznak. Ezért egy szót kellett mondaniuk: „Sibbolet”. Ha „szibbolet”-et mondott, tudták, hogy Efraimhoz tartozik, mert ők így ejtették ezt a szót. Vajon mit jelenthetett ez a szó, amit mintegy jelszóként használtak. Abban az időben valószínűleg az egyik leghétköznapibb szó volt, mert a jelentése: kalász.
Érdekes, hogy nem csak hazánkban vannak nyelvjárások. A Szeged környéki „ö”-zés, a Vas megyei „vazsvár” vagy a jellegzetes nógrádi beszéd bizonyára nem ismeretlen olvasóink előtt. A 12 törzs között is voltak nyelvjárásbeli különbségek. A különbség sajnos sokszor az ellenségeskedést is magával hozza. Jézus pedig nem csak a különbözőeket, még az ellenségeket is egy táborba akarja vonni. Melyik befolyásnak engedsz?
2019. December 10.
Csupán Máté és Lukács evangéliumában olvashatunk jórészt egymást kiegészítő feljegyzéseket (összesen négy fejezet erejéig) az Üdvözítő gyermekkoráról, de főképpen születéstörténetéről