Amikor a remény szertefoszlik

Amikor a remény szertefoszlik

Volt már olyan tapasztalatod az életed során, amikor a reménységed szertefoszlott? Előfordult olykor, hogy a körülmények kilátástalannak tűntek? Volt már, hogy a jövő sötétnek látszott? Ezzel nem vagy egyedül. Emberek millióinak kell hasonló körülményekkel szembenézniük, és néhányukat végül is teljesen összetörik az ilyen szerencsétlen tapasztalatok. Ám néhányan nem csupán túlélik ezeket, hanem még kamatoztatják is őket. Mert megtanulták, hogyan legyenek jó reménységben az élet legkeményebb időszakaiban is. Ebben a tanulmányban az erő forrásáról fogunk tanulni, amely a horgonyod lehet, bármilyen viharral kelljen is szembe­nézned. De mindezen túl azt is meglátjuk majd, hogy nem csupán abban érdemes bízni, hogy a vihar átvészelhető, hanem hogy a viharon túl minden képzeletet felülmúló reménység vár rád.

1) Olvasd el Róm 15:13-at! Hogyan írja le Pál apostol Istent? És milyen szóval jellemzi a reménységet, amely a Szentlelken keresztül a rendelkezésünkre áll? Reménységünk forrása egy mindentudó és mindenható Isten. Amikor a reményünk szertefoszlik, Isten akkor is reménységgel teljes. Ha inkább Őreá tekintünk, nem pedig a nehézségeinkre, akkor mi is bővelkedhetünk a reménységben. Pál apostol 41 alkalommal említi a reménységet leveleiben. A remény a várakozáshoz társuló vágy. A legbenső vágyunkról szól, ami sokkal ígéretesebb annál, mint amit megtapasztalunk; az a biztos váradalom, amit Isten fog majd előhozni abból a bizonyos vágyból.

2) Milyen hatással van a reménység a magatartásunkra? Olvasd el Zsolt 16:9; 31:24 és 71:5–6 verseit, és sorold fel a remény szemléletmódunkra gyakorolt hatását!

3) Elkeserítő körülményei közepette Jób milyen kérdést tett fel a reménységről? Hogyan válaszolják meg Jób kérdését Dávid Zsoltárokban feljegyzett szavai? Vö. Jób 17:15-öt Zsolt 39:7 és Zsolt 130:7 versével!

4) Milyen tanácsot ad Pál apostol az Isten Szavában felfedezhető reménységgel kapcsolatban? Olvasd el Róm 15:4-et! A Bibliai szereplőinek történeteit olvasva észrevehetjük, hogy nekik is számos olyan problémával kellett szembeszállniuk, mint amilyenekkel mi magunk is megküzdünk. Egészségügyi és családi problémákkal, gazdasági nehézségekkel és félreértésekkel, és még egy sereg olyan nehézséggel, amelyek minket is kínoznak. Isten eme gyermekei nem elefántcsonttoronyba zárt műanyag szentek voltak. A világ bajai, szívfájdalmai őket sem kímélték. Ezeken keresztülmenve tanultak meg bízni Istenben. Szívük a remény szárnyán az egekig hatolt, és a mi szívünk is képes erre.

5) A remény mely Istenből fakadó sajátosságait körvonalazza Pál apostol Róm 5:2, 5 verseiben? Pál hogyan írt Jézusról fiatal kollégájának, Timóteusnak 1Tim 1:1-ben, miközben maga is megküzdött az őt ért nehézségekkel? Noha Pál apostol elszenvedett hajótörést, verést, megkövezést, halálos fenyegetéseket és bebörtönzést, mégis úgy tudott írni Timóteusnak Jézusról, mint az ő reménységéről. Mivel Pál és minden apostol Jézusra összpontosított, nem pedig a megpróbáltatásaikra, természetfölötti erőt nyertek, amely gyámolította lelküket, bátorította szívüket és reménységgel töltötte el őket. Ez a remény nem valamiféle felszínes, érzelmi megnyilvánulás volt, hanem a Jézus Krisztusba vetett sziklaszilárd hit eredménye.

6) A Biblia szerint miben rejlik a mi végső, örök reménységünk? Olvasd el a következő bibliaszövegeket! Mindegyikük egyedülálló módon láttatja a keresztények legfőbb reménységét: 1Kor 15:19; 1Thessz 4:13–18; Tit 2:13 és Zsid 7:19. Minket keresztényeket betölt a reménység. A szívünkben lakozó Krisztus kiválóan kézben tart mindent, amivel csak szembe kell néznünk életünk során. Az Ő ereje a miénk is. Gyógyító kegyelme szintén a miénk is. És hasonlóképpen a miénk az üdvösség Krisztusban. Ráadásul ezen az életen túlmenően várakozással tekintünk arra az áldott reménységre, midőn ezek a halandó testek majd halhatatlanságba öltöznek, és immár örökké a remény honában élhetünk tovább.