Mi az erősek…



Léleképítő, Szerző: Zarkáné Teremy Krisztina - Július 11. 83

Mi az erősek…

„Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk…” (Róm 15:1).

 

„Mi az erősek…”? Az erőt különleges, csodálatra méltó képességnek tartjuk, kevesek kiváltságának, de az ő esetükben is mulandónak. Toldi Miklós karjának erejével tűnt ki, persze megmutatkozott lelki ereje is. Ma lelkes rajongótábora van azoknak, akik hatalmas súlyokat emelnek fel, akár egész kamiont húznak el a fogukkal vagy a hajukkal, újabb meg újabb bravúrokat hajtanak végre.

Pál apostol még Saulként nem a fizikai erejével hívta fel magára a figyelmet, inkább tudásának és ambíciójának erejével. Magasra tűzte a mércét, és lelki, szellemi erőit maximálisan megfeszítve el is érte azokat. Minden erejét latba vetve eredt Krisztus követői után, hogy megállítsa azokat, akiket eretneknek vélt, bízva a maga és az általa támogatott rendszer erejében, amíg Jézus meg nem állította a Damaszkusz felé vezető úton. Ott az erős Saul összetört Jézus előtt, akinek felismerte nagy hatalmát. Céljai, ambíciói, tervei szertefoszlottak, ő maga pedig a leghétköznapibb dolgokban is mások segítségére szorult. A csodált, ígéretes fiatal hirtelen gyengének mutatkozott, ám akkor kezdett felépülni benne Krisztus ereje, és így lett belőle Pál, az apostol.

A Rómában élő hívők közösségéhez szólva mondja, hogy „mi az erősek” – mint akik vele egy csoportba tartoznak. Voltak köztük mindenféle rendű-rangú, életkorú emberek, ráadásul a levele nemcsak nekik szólt, hanem minden Krisztusban hívőnek, így nekünk is. Látjuk magunkban azt az erőt, amit az apostol nekünk tulajdonít? És egymásban?

Pál megértette: nem neki kell a legerősebbnek lennie, mert Krisztusé az igazi erő. Ha Krisztus bennünk él, elmondhatjuk az apostollal: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal 2:20). Csakis így lehet az, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). És egyedül így hordozhatjuk el egymás erőtlenségét.

Azért is szükség van a közösségekre, családi, baráti és gyülekezeti közösségekre, mert ezek egyfajta védőhálót biztosítanak. Felemel, kisegít bennünket a másik, amikor a mi erőnk elfogy, akár fizikai, akár lelki értelemben, máskor pedig mások hagyatkozhatnak a mi erőnkre Krisztusban, hiszen „tartozunk” ezzel.


 

A szerzőről

Zarkáné Teremy Krisztina

Zarkáné Teremy Krisztina a Hetednapi Adventista Egyház alkalmazásában, a Magyar Unió meghatalmazott lelkésze. Teológiai tanulmányai után MDiv fokozatot szerzett a Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiáján tett záróvizsgával. Szolgált lelkészként külön körzetben és férje, Zarka Péter gyülekezeteiben is. Örömmel tolmácsol evangelizációs alkalmakon. Általános és középiskolában tanított bibliaismeretet Magyarországon, valamint Egyiptomban. A Budapest Újbudai Gyülekezetben presbiterré szentelték. Jelenleg a Magyar Unió Szombatiskolai Osztályának vezetője, a Bibliatanulmányok fordítója, szerkesztője és az Ellen G. White Szolgálat munkáját is koordinálja. Egy felnőtt fiuk van.

Április 05.Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj...Léleképítő
Április 26.Felszólításra örülni?Léleképítő
Május 15.Megtanultál várni?Léleképítő
Június 03.Mert a szívnek teljességéből szól a szájLéleképítő
Június 22.Hátha…Léleképítő
Július 11.Mi az erősek…Léleképítő
Augusztus 10.TervezésLéleképítő

Léleképítő

Több, mint gondolnád…

Július 22.

Isten ma is élni hív. Nem is akárhogy, hanem természetfeletti erővel és győztesként élni! Higgy Benne és indulj el!

Lehetőség
Április 12.
Kis gyermekek
Április 29.
A hajótörött
Július 02.

Keresés a cikkekben