Így rendelte az Úr

Így rendelte az Úr

„Hogy megörvendtem, mikor mondták: menjünk fel az Örökkévaló Templomába! S most kapuidhoz érkeztünk, Jeruzsálem… mert így rendelte Izráelnek, hogy együtt tiszteljük nevét! Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért! Akik szeretnek téged, Jeruzsálem, békét és nyugalmat találjanak benned! Testvéreimért és barátaimért imádkozom: Az Örökkévaló adjon békességet neked! Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom: Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem!” Zsolt 122 ERV

A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás. Az ószövetségi zarándokokhoz hasonlóan, akik ezt a Zsoltárt énekelték, bennünk is feltört a kiáltás: „hogy megörvendtem, amikor mondták, mehetünk a gyülekezetbe” és hevesebben vert a szívünk, amikor „Jeruzsálem” azaz a gyülekezet kapuihoz érkeztünk. Az Ószövetségben Jeruzsálem egy meghatározott földrajzi hely volt, az Újszövetségben pedig a keresztény gyülekezetet és egyházat jelöli.

A Zsoltár azt mondja, hogy Isten úgy rendelte el, hogy együtt tiszteljük nevét. A gyülekezeti összejövetelek és Istentiszteletek nem emberi találmányok. Isten az Ő végtelen bölcsességében és szeretetében rendelte el a közösségi alkalmakat, amikor együtt a közösségben dicsőíthetjük és imádhatjuk Őt. Ezért nagyra kell értékelnünk ezeket az alkalmakat.

A kérdés ott van sokakban: Vajon visszatérünk legalább annyian a gyülekezeteinkbe, mint amennyien a járvány előtt jártunk? Vajon élettől lüktető, aktív istentiszteleteink lesznek? A Zsoltár arra hív, hogy imádkozzunk a gyülekezet jólétéért, szeressük a gyülekezet és találjunk benne békét és nyugalmat.

A Zsoltár jókívánsága váljon valóra ma is: „Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom: Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem (gyülekezet)!”