Látás

Látás

„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.” (Hab 2, 1)

Habakuk könyvének bevezető része ama nagy teher rövid részletezéséről szól, melyet a próféta az ő Kr.e. 7. századi szolgálatának kezdetén látott maga előtt. E lelki teher alapját a babiloni fogságot megelőző időszakban tapasztalható erkölcsi romlás, erőszak, igazságtalanság és törvénytelenség képezte. A könyv írója Isten választottjaként azt a nemes feladatot kapta, hogy a nehéz időkben pontosan lássa és értse az Úr népe előtt közvetlenül tornyosuló, illetve a majdani, eszkatológikus események mögött meghúzódó összefüggéseket, de ne csak ő lássa ezeket, hanem szolgálatán keresztül mások szemei is kinyíljanak.  

A mi korunk és a mi világunk aligha szebb, mint az akkori volt. Jól tudjuk, hogy a technikai fejlettség nem mindenre nyújt megoldást. Nagy események előtt állunk, melyek természetét és mibenlétét csak akkor érthetjük meg kellő bizonyossággal, ha napi szinten fordulunk az Úrhoz imádságban és buzgón tanulmányozzuk az Ő kinyilatkoztatott üzenetét. Ekkor érthetjük meg teljes bizonyossággal, hogy a mi küldetésünk mennyire hasonló e talán ritkábban olvasott és idézett kisprófétáéhoz, aki megállt a bástyán és fokozottan figyelt arra, hogy mit szól hozzá az Úr. Fontos kiemelnünk, hogy a próféta hamarosan választ kapott az őt rendkívüli módon foglalkoztató kérdésekre és mennyei bölcsességgel felvértezve teljesíthette további küldetését.

A fentiek tanulságát Ellen G. White így aktualizálja napjainkra nézve Az evangélium szolgái című írásában:

 „Krisztus szolgái a gondviselésükre bízott emberek lelki őrei. Munkálkodásuk hasonlít az őrök munkájára. A régmúlt időkben őröket állítottak a városfalakra, akik a jó kilátóhelyekről látták a védelemre szoruló helyeket és figyelmeztették az embereket, amikor ellenség közeledett… A próféta szavai azt a komoly felelőséget fejezik ki, mely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik… A Sion falain álló őrök kiváltsága, hogy oly közel állhatnak Istenhez és Lelke befolyása iránt annyira érzékennyé válhatnak, hogy Isten rajtuk keresztül munkálkodhat… Intsék hűségesen embertársaikat a törvényáthágások következményeire, és őrizzék ugyanolyan hűségesen a gyülekezet jólétét is. Éberségüknek sohasem szabad ellankadnia.”