Ne menjen el mellettünk az élet

Ne menjen el mellettünk az élet

Interneten olvastam az alábbi írást. Szerzőjét nem ismerem, de gondolatait érdemes megszívlelni, ezért megosztom. Emlékeztessük magunkat időnként, ha elfelejtjük a pillanat értékét.

Csak a nap indult és... már este hat óra van.

Alig érkezett meg hétfő és már péntek van.

... és már vége a hónapnak.

... és mindjárt vége az évnek.

... és már 40, 50 vagy 60 év telt el az életünkből.

... és rájövünk, hogy elveszítettük a szüleinket, barátainkat.

és rájövünk, hogy már túl késő visszamenni...

Tehát... Próbáljuk meg mindennek ellenére élvezni a hátralévő időt...

Ne hagyjuk abba a keresést olyan tevékenységekre, amelyek tetszenek nekünk...

Tegyünk egy kis színt a szürkénkbe...

Mosolyogj az élet apró dolgaira, amelyek balzsamot tesznek a szívünkbe.

És mindennek ellenére továbbra is derűvel kell élvezni ezt az időt. Próbáljuk meg megszüntetni az ′′ utána "... t.

Majd utána megcsinálom...

Majd utána mondom...

Majd később átgondolom...

Az egészet későbbre hagyjuk, mintha az ′′ utána ′′ a miénk lenne.

Mert amit nem értünk, az az, hogy:

utána a kávé hidegebb lesz...

utána a prioritások változnak...

utána a báj elromlott...

utána az egészség elmúlik...

aztán a gyerekek felnőnek...

utána, a szülők kora...

Utána az ígéretek feledésbe merülnek...

utána a nappal lesz az éjszaka...

utána az élet véget ér...

És akkor már gyakran túl késő....

Szóval... Ne hagyjunk semmit későbbre...

Mert amíg még várunk, később találkozunk, elveszíthetjük a legjobb pillanatokat,

a legjobb élmények,

a legjobb barátok,

a legjobb család...

Ma van a nap... A pillanat most van...