„És maghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőzém.”
I. Móz. 3:8-10
Sokszor emlegetjük, hogy milyen nagy bűnt követett el Ádám és Éva, amikor ettek a tiltott gyümölcsből. Ezen cselekedetük volt az, ami mind a mai napig óriási hatással van világunkra, hiszen ez volt az első bűn a Földön, és azóta kezdett elterjedni a bűn. Maga a Biblia is azt mondja, hogy Ádám és Éva ezen cselekedete következményeit tekintve elhatott minden emberre.
Ritkán kerül szóba azonban az, hogy milyen helytelenül cselekedtek utána. Akkor, amikor hűvös alkonyatkor fel kellett volna vállalniuk cselekedeteiket. Először elbújtak. Nem hiszem, hogy nem tudták, hogy Isten elől nem lehet elrejtőzni, de a bűn terhe nagyon rossz hatással van az emberi lélekre, logikus gondolkodást ne várjunk. Amikor kiderül, hogy nem lehet elbújni, próbálják magukról elterelni a felelősséget. Mennyivel másabb lenne a történet (különösen a következmény), ha hűvös alkonyatkor már szaladtak volna Isten elé, és töredelmesen bevallották volna tettüket.
Ma is nehéz elfogadni magunkat. A hibáinkat. Felvállalni, hogy nem egy abszolút tökéletes lény vagyok, hogy hibázhatok, hogy időnként rossz döntést hozok, hogy nem mindig csak dicséretet érdemlek.
Nagyon rossz úgy élni, hogy az ember nem meri felvállalni önmagát, szégyelli magát. Minden energiáját arra fordítja, hogy el tudja titkolni a titkolni valót, hogy szebb színben tüntesse fel magát, mint amilyen valójában, és ha kitudódik valami, akkor lehetőleg lehessen valaki mást hibáztatni, hogy önmagáról elterelje a figyelmet. Ezek az elhárító mechanizmusok nagyon fárasztóak tudnak lenni. Olyannyira kifárasztják az embert, hogy ugyanolyan logikátlanak lesznek cselekedeti, mint Ádámnak és Évának voltak akkor ott hűvös alkonyatkor.
Vállalva önmagunkat Isten előtt, és mások előtt viszont egy teljesen más életet élhetünk, élvezve az őszinteséget, a nyíltságot, a megbocsátást. Ehhez adjon az Úr erőt nekünk!
2020. Április 08. | Szüntelenül imádkozzunk! | Léleképítő |
2020. Április 24. | A szíved | Léleképítő |
2020. Május 13. | Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít | Léleképítő |
2020. Június 01. | Vállald fel önmagad | Léleképítő |
2020. Október 17. | Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők! | Léleképítő |
2020. Június 22.
„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).