Milyen érdekes volt, amikor erőteljesen kitört a járvány, és nem lehetett kimozdulni, a hírek arról szóltak, hogy Balaton parton olyan élet van, mint a legerősebb szezon idején.
Aki tehette, gyorsan elmenekült a fővárosból, a diákok hazaköltöztek a szülőkhöz, akinek volt valami kis nyaralója, odaköltözött.
Felértékelődött a vidéki lét, hirtelen elfogyott a boltból az élesztő, mert elkezdtek otthon kenyeret sütni az emberek, a főzőműsorok soha nem látott érdeklődést kaptak.
Ha csak egy kis terasz van a városi lakásban, ott is azt ajánlják, hogy ültessünk paradicsomot, fűszereket, sokan fel is tették a képet, hogyan illatoznak a fűszerek a teraszon.
Mennyi mindent másképpen csináltunk most.
Amikor mi is elültettük a fűszermagokat, olyan izgatottak voltunk, minden nap rohantunk nézni, hogy kibújtak-e a kis növények? És ha látjuk, hihetetlen nagy örömöt és hálát érzünk.
Igaz, nem mindig akkor esik az eső, amikor kellene, és nincs is mindig olyan meleg, de azért a növekedést látjuk egy-egy növényen.
Talán ha látjuk, hogyan lesz egy gyenge kis magból értékes és finom növény, ha látjuk a természet viszontagságait, ami megtépázza, másképpen állunk ahhoz hogy mi kerül az asztalunkra, főleg, ha mi magunk gondoztuk ápoltunk.
A jó Isten is így néz ránk, ápol és gondoz, és örömmel látja, ha növekedni tudunk mindenben, főleg azokban a dolgokban, amit nehezebben tudunk kezelni. Ha türelmetlenek vagyunk, idegesek, nem tudjuk egymást elfogadni, szeretni, ha nem úgy végezzük a munkánkat, bármi, ami nehézséget okoz a mindennapokban, örömmel látja, ha változunk.
Most mindent másképpen látunk. Sokan azt mondják, soha nem lesz olyan, mint előtte. A jó Istennek gondja van ránk, és azt várja, hogy vajon tudunk-e erősödni a hitben, előre tekinteni, még akkor is, ha nem mindig esik az eső, vagy nem süt eleget a nap.
És hát nincs annál izgalmasabb és nagyobb élmény, mint amikor beleharapunk abba a paradicsomba, amit mi magunk ültettünk és ápoltunk.
És főleg nem árt, ha odafigyelünk arra, hogy mi kerül az asztalunkra.
Gyetvai Gellérttel beszélgettünk a „Gyere ahogy vagy” műsorban erről a témáról, még vírus előtt, talán fontos lenne ezután is odafigyelni az egészségünkre.
Mi kerül az asztalunkra?
2020. Április 15. | A film | Léleképítő |
2020. Május 04. | Édesanyának olyan csodás érzés... | Léleképítő |
2020. Május 28. | Mi kerül az asztalunkra? | Léleképítő |
2020. Június 11. | Mennyire vagyunk őszinte emberek? | Léleképítő |
2020. Május 29.
Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...