Mit tanultunk a járványból?



Léleképítő, Szerző: Mihalec Dóra - Május 19. 130

Mit tanultunk a járványból?

Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!1Sám 7,12

 

Ugyan még koránt sincs vége a járványnak, ám az első lazításoktól mintha egy kicsit mi magunk is fellélegeznénk. Néhány hét múlva – még ha csak a szabadban is – de végre találkozhatunk a gyülekezetben a testvérekkel, személyes közösségben ünnepelhetjük Isten szeretetét. Hamarosan itt a nyári szünet és a családok fellélegezhetnek a homeschooling és homeoffice közötti egyensúlyozás nehézségei alól. Egyre több területen társadalmilag kezd visszaállni az élet a régi kerékvágásba. Örülnünk kellene, bennem azonban minden pozitív változás mellett van egy kis hiányérzet is. Biztosan vissza akarunk mindent állítani a régi kerékvágásba? Tényleg csak annyi a cél, hogy szabaduljunk már meg végre a járvány okozta megkötöttségek alól, aztán haladjon minden tovább úgy, mint a válság előtt?

Minden válság tanítani akar minket valamire. Így a koronavírus is hozott magával – a sok nyilvánvalóan rossz dolog mellett – nagyon jó dolgokat is. Megtanultunk családokként újra minőségi időt tölteni egymással. Az állandó rohanásból kénytelenek voltunk visszakapcsolni és ez magával hozta, hogy többet figyeltünk egymásra, jobban átéreztük egymás terheit és örömeit, aktívabban voltunk jelen a másik számára. Megtanultunk hatékonyabban dolgozni, kevesebbet utazni és kevesebbet költeni. Ha a visszarendeződés azt jelenti, hogy ezt mind elengedjük és ismét feláldozzuk a rohanás, a munka és a teljesítmény oltárán, akkor én nem szeretnék visszarendeződni a régi kerékvágásba. Ezeket az értékeket szeretném megőrizni a válság után is.

Szeretnék együtt étkezni a családommal. Szeretnék naponta elmélyülni időnyomás nélkül Isten szavában. Szeretnék együtt kertészkedni a férjemmel. Szeretnék hosszú sétákra menni szombatonként az istentisztelet után. Szeretnék túrázni a gyerekeimmel és az ő társaikkal. Szeretnék hosszan emlékezni azokra a jó dolgokra, amelyeket a válságban megtanultam.

Amikor Isten ószövetségi népe győzött az ellenség felett, szerette volna a győzelem emlékét sokáig megőrizni. Szerette volna, hogy az újabb nemzedékek kérdezősködjenek és az idősebbek újra és újra lehetőséget kapjanak a győzelem elmesélésére. Ezért állítottak fel egy emlékkövet. Ez a kő emlékeztette őket a győzelemre és Isten jelenlétének megtapasztalására.

  • Ti mire szeretnétek családként emlékezni az elmúlt két és fél hónapból?
  • Mit tesztek azért, hogy a tanulságok megmaradjanak?


 
tapasztalat emlék győzelem harc
Léleképítő

A legismertebb siketvak

Június 24.

Helen Kellert (1880-1968) szinte mindenki ismeri.Ő az az „alabamai gyermek”, aki 19 hónaposan, épp, mielőtt megtanult volna beszélni, veszítette el látását és hallását egy betegség következtében...

A szíved
Április 24.

Keresés a cikkekben