Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít

„Nemhogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.
Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
 Fil. 4:11-13

            A pszichológusoknak az a dolga, hogy magyarázatot adjanak a különböző emberi viselkedésekre. Ez különösen igaz, az olyan viselkedésformákra, amikor valaki nem az elvártaknak megfelelően viselkedik. Ez azért is fontos, mert ha meg tudjuk magyarázni az adott viselkedést, akkor kereshetünk megoldási lehetőségeket az adott viselkedés megváltoztatására.

Laikus pszichológusként mindannyian ezt tesszük. Ha azt látjuk, hogy valakinek a hitélete kívánnivalót hagy maga után (legalább is nem olyan, mint ahogyan azt én elképzelem, hogy lennie kellene), akkor megmagyarázzuk: Túl jó dolga van, nem érzi, hogy szüksége lenne Istenre. Túl nehéz élethelyzetben van, összeroppant a súlyok terhe alatt.

Pál apostol a Bibliának az a szereplője, akinek az életéről nagyon sokat ismerhetünk meg. Nagyon sok történet van róla az Apostolok Cselekedeteiben, de sokat elárulnak róla a levelei is. Időnként azt olvassuk róla, hogy csodálatos eredményeket ér el, például gyülekezeteket alapít, máskor meg börtönbüntetését töltve éppen megaláztatásokat szenved el.

Mindannyiunk életében megvannak azok a gyönyörű pillanatok, amelyek egész életünkben felejthetetlenek maradnak, de mi is szoktunk nehéz időket átélni. Nekünk is meg kell tanulnunk Pálhoz hasonlóan viselkedni a különböző élethelyzetekben: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok megelégedett legyek”.

A megtanulás nem azt jelenti, hogy elolvasok valamit. A tananyag elolvasása elengedhetetlen, de csak az első lépése a tanulásnak. Utána gyakorolni kell. A gyakorlás során többször nem sikerül, kudarcok érnek bennünket. Na ezek azok a pillanatok, amelyek döntőek: feladom vagy tisztában vagyok a valósággal: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”.