Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!

Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!

Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!
(Lukács 12:7)

Az elmúlt hetekben gyakran sétáltam a közeli erdőben. A madarak gyönyörű éneke egy verset juttatott eszembe. Tanuljunk a madaraktól, szálljon fel a hála éneke, mert mennyei Atyánk velünk van minden körülmények között, és gondoskodik rólunk.
 

Vörösbegy és veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Pedig az élet oly szép valami!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek,
panaszkodnak,
mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja:
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".

Charlotte Friede – fordította: Túrmezei Erzsébet