Ne félj, ne csüggedj!

Ne félj, ne csüggedj!

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Ézsaiás  41:10

A félelem úgy működik, mint egy nagyító. Kiemeli a részleteket. Emlékszel a biológia órákra, amikor egy-egy levél, bogár került a górcső alá? Nagyon érdekesek, sokszor szépek a részletek. A gyönyörű színpompás kukac, vagy a viccesen szőrös pók nagyított felvételét megcsodáljuk ugyan, de azért legtöbbünk továbbra sem venné kézbe. Bárhogy is csodáljuk vagy szörnyülködünk is felettük, az egészen egyértelmű, hogy a levél bizony levél, a bogár pedig bogár marad. És ami még jobb hír: bármilyen ijesztő is egy csáp, sosem lesz belőle agyar. Akármilyen félelmetesen is néz ki a mikroszkóp alatt, mégis nem más, mint egy felnagyított részlet.

Az életben sokszor tréfálja meg az embert a félelem. Felnagyít egy részletet, és mi máris egész életstratégiát építünk ki, hogy elkerüljük a legrosszabbat. Amikor a részlet betölti a horizontot, akkor pedig eluralkodik a lelken a csüggedés. Ráadásul a félelemnek és a csüggedésnek van egy nagyon kellemetlen tulajdonsága is: fertőző. Ezért figyelmeztet az apostol: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidókhoz írt elvél 12:15).

Akármilyen szörnyű betegség is a koronavírus okozta betegség, és akármilyen csúnyák is a halálozási adatai, mégsem egyenlő az általa okozott veszély az élet egészével. Az általa okozott veszélyhelyzet sem lehet az élet értelme a szeretetteljes kapcsolatok és örömteli találkozások helyett. Mégha le is kell mondanunk sok dologról, a reményről és a hitről nem mondhatunk le a félelem és a rettegés javára!

Isten a félelemmel és a csüggedéssel úgy veszi fel a harcot szívünkben, hogy rámutat az egészre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” Felnézve a csillagos égre, eszünkbe juthat annak nagysága, aki mindent teremtett. Megcsodálva a hópelyhet, eltöltheti lelkünket annak gondoskodása, aki ilyen apró részletekre is ügyel. Mert a világban az igazán fontos: Isten! Milyen jó tudni, hogy „… nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Apostolok Cselekedetei 17:28) Isten ott van minden emberi életben, ott áll mellettünk a legmegtörtebb állapotban is. Nemcsak egyszerűen együtt érez, vagy csalóka módon próbál vigasztalni, ahogyan mi emberek hadonászunk a közhelyekkel, melyek csak arra jók, hogy eltakarják a valóságot: hogy csak részben, vagy egyáltalán nem tudunk segíteni. Hogy sokszor a legnemesebb gesztus is csak a halál és bűn feneketlen kútjába eső sóhaj. Isten megáll mellettünk és megerősít, hogy szembe tudjunk fordulni a félelem forrásával. Megsegít, hiszen nincs módunkban, hogy megküzdjünk a sötétséggel egymagunk. És „győzelmes jobbjával támogat”, azaz átvezet azon a részen, ahol mi még nem jártunk, sőt kételkedünk benne, hogy van út egyáltalán. Mert Jézus utat nyitott - túl szenvedésen, betegségen és halálon, túl csüggedésen és félelmen - a szerető Isten jelenlétébe.

Azt mondják, hogy „jobb félni, mint megijedni”. Isten azt mondja, jobb hinni, mit félni!