Mit tegyek Uram?

Mit tegyek Uram?

„Remegve és ámulva mondta: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig mondta neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.”

Apostolok Cselekedetei 9:6

Csodálatosak azok a bibliai történetek, melyekben Isten elhív valakit szolgálni. A fény, Isten jelenlétének átható ereje, és az emberek szerény és alázatos válasza. A gyermek Sámuel így válaszolt: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” Ézsaiás szívében egy ellenállhatatlan vágy ébred, mely azt mondatja vele: „Itt vagyok! Küldj el engemet!” Pál kérdése azonban egészen más. Remeg és csodálkozik. Egészen mást várt, ami Damaszkusz kapujában történni fog. A kérdése - „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” - az első lépés a jó irányába. Mert Saul addig tudott. Mindent. Tudta az elméletet, amit megtanult Gamáliel iskolájában, tudta a gyakorlatot, amit István megkövezésénél látott, és mindenek felett tudta, hogy mit kell tegyen: „Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.” (Apostolok Cselekedetei 26:9)

Istennek sokszor nehéz dolga van velünk, akik mindent tudunk! Pedig két fület teremtett Isten az embernek és csak egy szájat. Mégis, legtöbbször, mintha éppen fordítva működne nálunk: inkább szeretünk beszélni, mint hallgatni. Pedig Jakab tanácsa az, hogy „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra...” (Jakab levele 1:19) Mennyivel jobbak lennének emberi kapcsolataink – és Istennel megélt kapcsolatunk -, ha megfogadnánk ezt a tanácsot!

A hallásnak vannak előfeltételei. Kell hozzá készség, hogy meghalljam, amit Isten mondani akar. Túl sokszor van bennünk prekoncepció, hogy Istennek mit kell tenni és mondani. Ezért van, hogy sokszor nem halljuk meg a hangját. Aztán kell hozzá idő, hiszen a mai világban túl gyakran vagyunk elfoglaltak annyira, hogy a munkán kívül másra már nem is marad időnk. Jusson eszünkbe Mária és Márta története: vannak jó és szükséges dolgok, de vannak jobbak is! Isten meghallása pedig a legfontosabb feladat...

A legmeglepőbb, amire Isten Sault megtanítja, az, hogy hallani igazán közösségben lehet „Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” Mai individualista világunkban nagy sújt fektetünk a saját véleményre, meggyőződésre és cselekvésre. Ideál az az ember, aki ki mer állni a tömeg véleményével szemben. A Biblia is elismeréssel szól azokról az emberekről, akik inkább Isten akaratát cselekedték, semmint embereknek akartak volna megfelelni. Ennek azonban van egy előfeltétele: ezek az emberek hallották Isten szavát, és sosem voltak egyedül. Még Illésnek is - aki egy hitehagyott korban élt és dolgozott – meg kellett tudnia, hogy volt még rajta kívül 7000 ember, akik hűségesek voltak Istenhez. Saulnak meg kellett tudnia, hogy Isten „egy népet vezet nem egy embert”.

Most minden kicsit lassabb, bezártabb. Nem lehet annyit céltalan sétára, bevásárlásra szánni. De végre van időnk önmagunkra, a családunkra. És Istenre! Bárcsak meghallanánk ma Isten szavát! Ehhez egyetlen kérdést kell csak feltennünk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” És meg kell hallanunk ma is a halk Hangot a szívünk mélyén, és a szeretet szavát a gyülekezet közösségében!