A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet



Léleképítő, Szerző: Tonhaizer Tibor - Április 20. 215

A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet

„A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1,21-27)

Az idézett igeszakasz kétségtelenül arra buzdít bennünket, hogy Krisztus nyájának hűséges tagjaiként tevőlegesen is osztozzunk a rossz helyzetben élő testvéreink és embertársaink nehézségeiben, látogassuk, buzdítsuk, támogassuk őket. Az ihletett író egészen odáig megy, hogy a világ egyébként rossz útra terelő csábításaitól való elhatárolódás mellett ezt az őszinte odaadásból fakadó hozzáállást nevezi tiszta és szeplő nélkül való istentiszteletnek.

Ezeket a látogatásokat a jelenlegi járványügyi helyzetben a megszokott formák szerint többnyire nem tehetjük meg, hiszen meglehet, hogy akaratunkon kívül is nagyobb bajokat és károkat okoznánk velük, mint azt elsőre gondolnánk. Milyen jó, hogy ma már az „digitális látogatások” számos olyan formájával élhetünk, amelyek korábban nem voltak adottak. Ezekkel viszont erkölcsi, sőt keresztényi felelősségünk is élni.

Ezen a ponton talán érdemes megfontolnunk a 16. században élt nagy reformátor, Luther Márton bölcs iránymutatását, aki élete során bizony több, igen súlyos járvánnyal is találkozott. A történelemből jól ismert tény, hogy mindezek közül a legveszedelmesebb a Wittenberg városát is elérő bubópestis, vagy más néven a fekete halál volt. Ez a járvány akkor már hosszú ideje alvó állapotában vesztegelt, viszont a 14. század közepén még óvatos becslések szerint is a kontinens népességének mintegy harmadát kiirtotta. 

A helyzet olyan súlyos volt, hogy a híres és sok külföldi hallgatót befogadó wittenbergi egyetemet is bezárták, a professzoroknak és a diákoknak pedig azt javasolták, hogy lehetőségük szerint minél hamarabb hagyják el a várost. Másokhoz hasonlóan Luther is felszólítást kapott a távozásra. Levél formájában ekkor vetette papírra értékes, mértékadó, és bizonyos szempontból a mai korra nézve is figyelmet érdemlő gondolatait, melyeket megőrzött számunkra a hálás utókor. Isten segítségét és oltalmát kérve Luther emberileg is mindent megtett azért, hogy embertársai felé szeretettel, ámde kellő óvatossággal és körültekintéssel járjon el.  

„Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát… Mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős… Nézd, ez igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő.”

 


 
luther vírus betegség járvány segítség orvosság felelősség
Léleképítő

A szavaink „teremtő” ereje

Június 08.

Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.

Várni ÉLMÉNY
Június 24.

Keresés a cikkekben