Megújulás – tavasz – kert – jó illatot árasztani

Megújulás – tavasz – kert – jó illatot árasztani

„Az ÚR vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz” (Ézsaiás 58:11).

A kertünkben virágzik a meggyfa. Lefényképeztem, és elküldtem az egyik testvérnőnek, akitől ez a válasz érkezett: „Belvárosi lakásban lakom, idős vagyok, nem mehetek ki a karantén miatt. Sírtam, amikor megláttam a gyönyörűen virágzó fát. Isten elküldte hozzám a tavaszt ezen a fotón keresztül…”

Gyakran gondolok az Éden-kertjére.  A szépen megművelt kert mindig csodálatot vált ki belőlem. A Női Szolgálatok Osztályának munkacsoport tagjai, mint „Virágzó Nők” szeretnénk lenni Isten kertjében.  

A tavasz a megújulás időszaka. Alig vagyunk túl néhány nappal az Ószövetség egyik legnagyobb ünnepén, a Pászka ünnepen, ami a kereszténységbe húsvét elnevezéssel vonult be. A fák virágoznak, a méhek nektárt gyűjtenek, a madarak énekelnek, érezzük Isten áldását. Az emberi lélek keresi a természetben a Teremtőt, akinek a közelében megtalálja a nyugalmat.

A természet „feltámadása” az eljövendő Isten országára emlékeztet bennünket, ahol nem lesz betegség, vírus, fájdalom, elmúlás…

A Bibliában a kert kifejezés visszautal Éden-kertjére, amelyet Isten ültetett, ahová az első emberpárt helyezte. Minden szépen megművelt kert az Éden-kertjére akar hasonlítani. A kert nemcsak a szemnek, a szívnek táplálására szolgál, annak idején Ádám és Éva egészséges élelmét is biztosította.

Az Éden-kertjében finom illat volt. Az idei tavaszi virágnyílás illat-özöne az Éden-kertjére emlékezteti a hívő embert. Jól esik látni, milyen gyönyörűek a fák és a virágok, szinte mennyei illatot árasztanak körülöttünk.

Gyakran készítünk ajándékokat a Női Szolgálatok munkacsoportjában. A levendula ajándékhoz ezt üzenetet írjuk: „Légy jó illat a környezeted számára!”

Miközben otthonainkban vagyunk, finom illatot áraszthatunk a figyelmesség, a türelem, a szeretet által.

Az Ókori világban a víz a gazdagság, az élet és a jövő szimbóluma volt. Víz nélkül az ember és a természet is elhal. Isten, A ki nem apadó víz Isten áldásának kinyújtott karját jelképezi.

Mivel most nem mehetünk ki a természetbe, mert egy időre karanténba kerültünk, nézhetünk olyan filmeket, fényképeket, amelyeken fák, bokrok, virágok, források láthatók. Isten különlegesen festette meg a természetet, gyönyörködhetünk benne.